Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2005 / 2   //    «    17    » 
Horgas Béla
"A sapka sötétje"
jegyzet 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


ÁCS JÓZSEF VERSÉBEN (lásd a 9. oldalon) a lírai hõs "Mint derékbatört homokzsák, állig lehúzott fekete sapkában ül" - ezt az elsõ mondat tudatja velünk, melyet aztán a költõ két képzettársítással is tovább dúsít: a sapka mesterséges éjszakaként védi és fullasztó sötétje abroncsként szorítja a férfit. Alapmotívum. A testies valóságban persze nem a ruhadarabról van szó, hanem az élet elviselhetetlenségével küzdõ viselõjérõl, aki a kor, a világ, a mai magyar társadalom fájdalmasan, szembeötlõen jellegzetes "motívuma": a hajléktalan ember. Róla beszél, õt írja le, rögzíti versében a költõ - az õ portréját mutatja fel drámai erõvel, melynek sokrétűségére, a döbbenet és az irónia, a részvét és a düh áthatásaira itt csak utalok, hangsúlyozva, hogy a vers esztétikai értelemben jelentõs mű, és költõi foka elõfeltétele annak a pár sornak, amit itt hozzátoldok, hogy akár önmagamnak is ellentmondva megkérdezzem: valóban azt remélem, hogy jó lesz az Olvasónak, ha szembefordul Ács négyszer nyolc sorba rögzített portréjával? Ha belegondol? Ha rálát vagy akár belezuhan a sapka sötétjébe? Igen, ezt remélem, de nem térek ki a nyomban kimondásra kívánkozó minõsítés elõl sem, hogy ez a "jó" csak szenvedéstõl és kételytõl sebzett lehet. Már attól függõen is, hogy az ember milyen mértékben és mélységben veszi magára a drámát, "meddig" gondolja tovább. S a vers akkor már nem a sapkáról, nem viselõjérõl, hanem errõl a fölvételrõl és hozzáadásról szól, ennek állványzata, színpada. Hogy valamiképpen minden vers ilyen? Igen, de itt a konkrét jelenség drasztikus és végletes groteszkségében, abszurditásában annyira reális, köznapi, hogy a művészi átszellemítés bármilyen arányokba is lendül a sapka sötétje és a vers végén személytelenül megjelenõ, fényeskedõ örök világosság között, ezt a mai tárgyszerűséget el nem hagyhatja. Reménytelensége így megkettõzõdik, de talán éppen ezáltal felszólító ereje is hat: csinálj valamit. De mit? Válasznak már kevés a mondjuk rilkei parancs, hogy változtasd meg élted, hiszen az emberi létezést, a világot, de legalább a társadalmi rendszert kellene megváltoztatni - hogyan? A vers végül is olyan kérdésekhez lök, amelyre nincs válasz. Gyötrõdés van. De akkor Ács József szavainak olvasása, meggondolása miféle jóval jár? Nem azt kellene írnom inkább, hogy aki meg akar menekedni ezektõl a kínoktól, inkább ne olvassa el a verset? Miért közli a lap egyáltalán? Miben reménykedem, hogy itt még külön is provokálom az Olvasót? A kimondás bátorságában talán? Hogy azokat a kérdéseket is ki kell mondani, amelyekre nem tudunk válaszolni? Hogy a nem tudás tudása is értelmi tény, s akkor támaszték, kapaszkodó lehet?

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2005 / 2   »   "A sapka sötétje"
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911