Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2005 / 1   //    «    22    » 
Horgas Béla
"Édesanyám éhes vagyok"
jegyzet 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


RÁBA GYÖRGY VERSÉBEN (lásd a 27. oldalon) panaszolják Petôfi János vitézének óriásai, hogy "kicsoda hiszi el nekünk ugyanúgy ejtjük ki / édesanyám éhes vagyok szomjas istenáldjon"- én elhiszem, próbálok válaszolni nekik azon a kimondatlan szavakkal élô nyelven, amit az ember versolvasás közben, jobbára öntudatlanul mûködtet, megszámolhatatlanul rengeteg szálat érintve: mind kínálkozik, hogy a szövegbôl kihúzzam és a magam módján gombolyítsam föl. Minél több szálat húzok ki, tapasztalatom szerint a vers annál sûrûbb, színesebb, súlyosabb lesz; nem szedem szét elemeire, hanem hozzáadódom, a szálra kristályosítom saját érzeteim, asszociációim, történésdarabkáim anyagtalan töredékeit; valahogy olyan ez, mint a szeretet, a használattól nem fogy, de dúsul. A szálkihúzástól nem feslik föl, vonalvezetése nem sérül. Mentegetésül mondom? Ellenkezôleg, minôsíteni szeretnék. Itt meg, ebben a versben, ami maga is egy szálkihúzásból szökken szárba, olyan elragadóan játszik össze a köznapi és a mesés, mitikus elem, hogy olvasója akaratlanul is társítja hozzá legszemélyesebb emlékeit, az idézett sorhoz éppen gyerekkora filmjének fölvillanó képeit, én például itt és most édesanyám lepényszerû pogácsáit, melyeket a kenyerek kisütése után csúsztatott a kemence földjére (így is mondtuk: "fôggyénsült pogácsa"- a maradék hô éppen elég volt nekik, nem veszett kárba). Tovább haladva a szál mentén veszem észre, hogy nem is anyám kezében volt a lapát, ô dagasztotta és kelesztette a tésztát, de a nagyobb óriás, apám állt a kemencénél. Mindez tehát teljes egészében valóságos, s ebben a térességben, szemléletmódban az óriások panasza méltánylandó. Nem túlzás. Ha igen, akkor is nekünk való, mert szép, a vers költôjének régi szavával: "túlság". Ha meghallom és megértem az óriásokat, vágyaikat valamiféle antropomorfizálás után, talán a méltányosság gyakorlásának más terepein is biztonságosabban mozgok. Kevesebb körülöttem az idegenség. S ha mindez holmi pedagogizálás veszélyét idézné, akkor maradjunk csak a képzelet-játék áldásos élvezeténél, és értékeljük a szelíd különösséget. Maradjunk valaminél. Rába Györgytôl többször volt szerencsém hallani, hogy Ady maró szavait idézi a jelenre: "Verseimet nem olvassák, ha olvassák, nem értik, ha igen, annál rosszabb." Meglehet: idôtlen valóságra vallanak a szavak, a versek hiábavalóságára. De az sem lehetetlen talán, hogy mindezt meggondolva és elfogadva (vagy el nem fogadva), sikerül itt hónapról-hónapra ráirányítanom jegyzetemmel az olvasó figyelmét egy-egy ligetes társam, kortársam versére.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2005 / 1   »   "Édesanyám éhes vagyok"
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911