Valami szépről van szó Úton, útfélen. Ott áll Délelőtt A Fa és a Határok árnyalatait hiába látja Másképpen Ő és Én, vagy akár Én, te, ő, mi, ti, ők Átellenből, a Viszony ugyanaz marad, és mennek a Repülő szőnyegen ülve Szép sorban, felfelé: Buber, Hules, fák, feketerigók. Egyik oldalon a Politika, civilizáció, természet hármasa áll, a másikonÖdipusz a költészetben és egy Kérelem Raminagrobishoz.
Tovább a cikkekhez »
Igen, ez volt a fiatalság, a zöld vadon.
Igen, ez volt az a rengeteg.
Igen, ezek itt a szavaim.
Ezek meg itt az emberek.
Rajzolok néhány vonalat.
Nem kapcsolódnak össze, látom.
Mindegyik más irányba tart.
Közöttük telik az ifjúságom.
Férfikor: kiégett fŰ a gondozatlan kertben.
Az öngyŰlöletig jutok, ha kell.
Itt magamat éppen megalázom:
hogy más tegye, csak így tŰröm el.
Cyranói monológ egy átlagos orr alól.
Itt reszketek, ne lépjek rossz útra.
De ha mindenütt csak rossz utakat látok?
Ez itt a selva oscura.
Itt eldöntöttem, merre menjek.
Itt száradt rám saját választásom.
Itt a tévutat még kiútnak hihettem.
Itt már mindenütt a választ látom.