Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2004 / 10   //    «    15    » 
Horgas Béla
Elmesélem, hogy mit olvastam
esszé (részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Mélyet lélegzem, és elmesélem, hogy mit olvastam (éreztem-gondoltam-képzeltem) Kállay Géza mesés Shakespeare-könyvében; megpróbálom, bár jól tudom, hogy amit elmondhatok, kevesebb lesz annál, mint amennyit olvasás közben érteni véltem (követni és kapcsolni tudtam), mert most, amikor vissza- vagy tovább-adni szeretném, látom, hogy mégsem fogtam föl vagy fogadtam el minden részletében. S az is kérdéses, hogy amit mégis, helyénvaló lesz-e, hozzá tudom-e toldani az impozáns mŰhöz örvendezéseim és kétségeim egymásba nyomódó, alkalmanként egymással is szembeforduló mondatait? Szerencsémre, nincs válaszom, azért is vágok neki, s azért nevezem mesének, mert ezzel is szeretném Kállay Géza magával ragadó megértési-megértetési vágyát és rendkívüli eredményét minõsíteni, s vele mindjárt a magam hangját is ide-bele keverni, méghozzá címadó, bevezetõ eszszéjébe kapaszkodva, amit elõadásként mondott el Erdõbényén. De miért jegyzem meg ezt, mit jelenthet a helynév, ha egyszer tudom elõre, hogy hely nem ad vigaszt - mert alkalmat a megjelenítésre annál inkább ad, s ahogy az elõadó a megnevezés rejtelmeit taglaló bájos példamondatában használja ("Az erdõbényei kísértet makogva-nyíva jár utcaszerte"), úgy nekem a hozzáadás szubjektív birodalmában nyújt kapcsolódási pontot, hiszen egyik saját mesémben Erdõbényének hívnak egy párjától rútul elhagyott füvesasszonyt (hogy mértéket veszítve az évek óta velem áriázó "nyí" szerepét ne is említsem), aki a kukutyini zabhegyezõt megtalálni és beindítani, s így a bedugult, elromlott világot megváltani szándékozó különítmény egyik tagja. A világmegváltás nehézségeirõl szóló kalandsorozat (gyerekmese lévén) a bábeli torony építésének bibliai vagy a szegény halász nagyravágyó feleségének grimmi történetétõl, melyeket Kállay Géza idéz, többek közt abban különbözik, hogy kifejlete pozitív, a hõsök tudják, hogy a rossz világmŰködés hogyan zökkenthetõ helyre, tehát etikailag aggálytalan, s a játék lehetõségét fölcsippentve azért húzom ide, mert talán elméletileg is kecsegtet valamiféle reménnyel: ha kérdezni kevés, malignus-e mindenképpen a létezés (minden folyamat), válaszolni pedig nem tudunk rá (vagy igen? Igen!), és nyerni csak a vesztésben lehet, akkor nem-tudásunk legalább maradjon nyitva, legyen mozdítható. A beteljesítõ-végzõ megszŰnés negatívumát ugyan ez sem változtatja meg, s ilyenképpen persze minden mese vége rossz, okoskodásunk pedig ellentmondásba torpan, de nem mindegy, hogy mifélébe, talán ez is valami, ez is lehet határ, amit mi vonunk meg, és nem az Isten vagy a Semmi, vonunk és tolunk tovább, hozzáadunk-adódunk. Így is lehetünk ellenállás (Babits szava) a világgal és odaadás a létezéssel, a Másik emberrel szemben, múlik valami rajtunk, s ez talán Wittgenstein "etikailag értelmetlen" kérdéseinek értelmével is összhangba hozható - végsõ soron Kállay Géza is ennek az esztétikaiban élõ etikainak a közelítésére törekszik, konkrét közegül Shakespeare drámáinak értelmezését, módszerként a filozófia és a mŰvészet összejátszatását választva.

    Hanem ezzel már ott is vagyok a könyv, azaz Kállay színházának a közepén, az értelmezések szövevényében, amelyek valamiképpen mindig a nyelvfilozófiára épülnek, és bámulatos gazdagságban tárják föl a drámák lehetséges jelentéseit és kapcsolódásait. Elemzõjük némelykor mintha bele is feledkezne a filozófiai "fél" megvilágításába, különösen ha Wittgensteinrõl van szó, de én mindenkor szívesen tartottam vele. Nélküle aligha jutottam volna a filozófus szövegeibõl kiragadott elbŰvölõ részletek költõi szépségének fölfogásánál, W. traktálásainak homályos megsejtésénél többre, amit mélyebben átélve-megértve talán már nem ugyanúgy nincs válasz kérdéseimre, mint elõtte, mert a kimondhatatlan körüli költõi-filozófiai keringés, jelenetezés után másként látok. Azám, költõi-filozófiai! Kállay Schellinget idézi, aki transzcendentális rendszerében a költészetet magasabb rendŰnek minõsíti a filozófiánál, melynek mŰvelõi "...kénytelenek reflektálni, s ezáltal minden tapasztalatot az ismerethez kötni, míg a költészet nem tudat velem valamit, hanem beavat, nem ismeretet közöl velem, hanem egy részesedésen keresztül megértet." Igen, ez remek, s bár a magasabb rendŰséget, a költészet nyelvének minõsítését bizonytalannak vélem, a filozófia kényszerhelyzetét világosan és egyetértõen érzékelem. Sajnos, filozófusokat olvasva mégis gyakran tapasztalom, hogy kibújnak zubbonyukból és beszédmódot váltva a kényes pontokon költõi eszközöket használnak, többnyire metaforát, amit adott esetben, egyszer-egyszer vagy akár többször is szívesen fogad az ember, de méltatlankodva megtorpan, ha a költõi eszköz pár bekezdés után fogalomként tér vissza s tudott, bizonyított, ténnyé tárgyiasult elemként próbál illeszkedni a további érvelésbe, amely akkor már nem gondolatkísérlet, feltételezés, hanem kinyilatkoztatás. S itt nem a metaforák átalakulásának konstruktív és minden bonyolult indázással együtt is jól belátható jelenségérõl van szó, amit Kállay Derridához kapcsolódva mutat be, hanem a logocentrikus beszéddel szemben fellépõ dekonstrukció elszabadulásáról. Ha ez a kor-szülte, érthetõ és követhetõ szellemi törekvés túlfut, öncélú lesz, és az alkotói szuverenitást önkényesen értelmezve a jelentést szétszóró fecsegésbe, paroxizmusba vagy csupán primitív képzavarokba, közhelyekbe oldódik (például a történetek elmondhatatlanságának vagy megkülönböztethetetlenségének, a "minden elmegy" tételének köznapi közönségességbe süllyedésével, végsõ soron a bizonytalanság - már nem is magyarázatával, de idealizálásával, a világállapotok-végek mesebeszédeinek fikciót és tárgyszerŰ valót az összemosásért összemosó retorikájában stb.). Nem állom meg, hogy a könyvben mesterként fellépõ Stanley Cavell vélekedésére ne utaljak itt, amelyet Kállayval együtt meghatározónak, át nem léphetõ, s mégsem korlátozó, hanem eligazító, szubjektíven választható iránynak érzek és gondolok. A személyesség egyediségének és nem esszencialista egységének védelmérõl van szó a derridai différence önfelszámolódásba sodró hatásával szemben. "A bomlás szüntelen hangoztatása Cavell szerint - magyarázza Kállay - könnyen hárító-mechanizmussá alakulhat, ami felmenti az egyént, hogy arra a helyre lépjen, amit csak õ tölthet be és senki más, és itt a belépés gesztusa maga a (mindenki számára más) emberi felelõsség." A nyelv határaival Kállay maradéktalanul megfelel a saját hely betöltésének, mŰvével mintegy merõben egyedi színházat teremt (van hozzá mersze s nem puszta képe), amelyben szerzõként és rendezõként jár el, voltaképpen különös dokumentum-drámát visz színre, Shakespeare-szövegek és filozófus-meditációk, sõt, Shakespeare-hõsök és hús-vér filozófusok, elképzelt és köznapian valóságos helyzetek összejátszatásával, színpadi drámák és lételemzõ-faggató bölcselkedések egymásra vetítésével, elmélkedõ szövegek "ráolvasásával" bont ki eddig észrevétlen analógiákat, s magyarázataival maga is a játék részeseként avatja, vonja be olvasóját: lehetõséget kínál. Ezzel próbálok élni itt.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2004 / 10   »   Elmesélem, hogy mit olvastam
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911