Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2004 / 3   //    «    20  
BELSŐ RUHATÁR
Horgas Béla
Menü-mese
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 



A fodrásznő olyan harminckilenc és fél éves lehetett, legfeljebb ötven, a férfi, aki odaült eléje levágatni a fejét, biztosan túl volt a hatvanon hat évvel, s akár én is lehettem volna, de nem, de igen, de mit számít a nem, mit az igen, ha egyszer a fodrásznő menüjéről szól a mese. 

S közben beugrott lihegve a Moszkva tér és a Retek utca sarkán lévő üzletbe egy bikanyakú, kopasz fickó, bal fülében karika, orrán sötét szemüveg, ahogy kell, húsos ajka sebesen őrölte, ki-kitolta a rágógumit. Fekete bőrdzseki lógott rajta, alatta magas nyakú, fehér pulóver, fehér vászonnadrág és vastag talpú, fehér cipő, kinn harmincöt fok meleg, benn harmincnégy, de a bikanyakú vacogott, talán beteg volt szegény, lázas, influenza gyötörte, vírus támadta meg. Forgott körbe a feje, aztán ledobta magát a piros műbőrrel bevont székbe, a sarokba, és fölhajtotta gallérját.

A fodrásznő meg a hatvanhatos ekkor már az érdemi résznél tartott, hogy tíz milli vagy öt milli legyen a haj, és megegyeznek hét milliben. A mosdó fekete műkővel kirakott lapján színes újság, a címoldalon piros betűs felszólítás, nyerjen húsz milliót, s alatta a hét híre ugráló, fehér betűkkel: Kitört az aranyláz! A fodrásznő elteszi a lapot, sóhajt, hej, hét milli, húsz milli, azt mondja tegnap este a fiam, ha nyernék húsz milkót, anyu, vennék egy lakást, aztán kiadnám bérbe és csak élnék a lakbérből; még neked is jutna, anyu; csuda rendes a gyerek, nem? 

Húsz milli, hát nem tudom, dünnyög a fodrásznő keze alatt a hatvanhatos, ha megjön a tél, majd tárgyalunk, lehet húsz milli felőlem. 

Azt mondja nekem a gyerek, meséli a fodrásznő, na, anyu, amíg megnyerem a lakást, addig itt ez a mobil, ilyen rendes, de nekem nemigen kell a masina, nem használom, nem is tudom, valahogy nemigen értek hozzá, pedig azt mondja a fiam, ugyan, anyu, hát pofonegyszerű, behívod a menüt, ez az első, na jó, mondom, a menü jó, de ha én behívom a menüt, akkor az nekem rántott csirke legyen, nem igaz? Menü, hát nem mondom, az ember csak megnyomja a gombot, és kéri a rántott csirkét krumplival, nem igaz? 

Ekkor belép egy fehér trikós, térdig érő gatyás, kefehajú, borostás fiú, amolyan girnyó alak, húsz vagy harminc éves, harminc vagy negyven kilós, vigyorgós, mintha félálomban lenne, úgy pillant körbe és lassan, óvatosan, de egyenesen a bikanyakúhoz lépked, az meg úgy csinál, mintha se látna, se hallana, kezében reszket az újság, rázkódik az aranyláztól.

Mondom a gyereknek, ha menü, akkor az rántott csirke legyen, krumplival, jó kis pirított krumplival, nem igaz? Ma már ebben nincs semmi fantasztikus, ezt meg lehet csinálni, én nagyon is jól venném, hogy behívom a menüt, és azt mondom, rántott csirke, és már ott is van, nem igaz?

Dehogynem, dörmög a hatvanhatos. Egy rántott csirkét tálaló robot, nem igaz? Képernyővel.

Ezt mondom. Nem ezt mondom? 

Ne csináld ezt, Misi, suttogja a girnyó a sarokban, de olyan tagoltan, erősen, hogy mindenki értse. Te is tudod, hogy mi az ábra. Gyere ki, Misi. Ha nem hoztad el, akkor is gyere ki, azt mondják. 

Hogy mondjam meg. Mind itt vannak. 

Hogyhogy képernyővel, hitetlenkedik a fodrásznő. Tévével, nem?

Mennünk kell, hallatszik a girnyó suttogása.

Akkor mégiscsak tévével, kiált diadalmasan a fodrásznő.

Azzal hát, hagyja helyben a másik, aki én is lehetnék, de nem, de igen. Ez már régóta ismert. Nyomd meg a gombot, kapsz egy libacombot.

Rántott csirkét kapsz, krumplival, bólogat a fodrásznő. Azt mondja a fiam, te anyu...

De ezt már nem hallja a hatvanhatos, kilép az utcára, és látja, hogy Misi meg a girnyó az ötvenhatos emlékmű felé tart. A fémesen villogó ordenáré absztraktum, a kánikulai hőben drótvázig száradt koszorúk mögött, az áruház oszloppal tagolt beugró térségében, az árnyékos részen várják. Mind. A Lövőház utcai bejáratokon és kijáratokon, az üveggel fedett első emeleti átjáróban élénk a forgalom. A sarki főbejárat üvegajtaja pillanatra sem záródik össze. A Millenáris felé diákcsoportok vonulnak. A Margit körút felől befordul egy kamion és eltakarja a képet, de az üvöltözés, sikoltás kihallatszik az oszlop mögül. Egy oszlop nem képes a hangokat kiszűrni vagy visszatartani. Itt még nem tartunk. Ez még nincs benn a menüben. Negyedóra múlva megérkezik a mentő. 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2004 / 3   »   Menü-mese
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911