Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2003 / 8   //    «    6    » 
Horgas Béla
Rá és hozzá
esszé (részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Elmondanám ezt néked, ha nem unnád - Kosztolányi kottájához hajolva mondanám, ahogy megtettem máskor is már; újra meg újra elbűvöl dallama-póza, bizalma, jó érzés ráhangolódnom, megszólal a fülemben, engedek csábításának: papundeklimről mesélnék, ha érdekelne a Papundeklire keletkezéstörténete, egyes vonatkozásai, s ahogy én olvasom, írom, rajzolom, látom darabjait, mintha szójáték volna, de hiszen az is.

     A könyv képzelt építménye - deckungja - kétharmadában (talán csak a felében) a rajzokkal együtt már megvan, mikor írom ezt, közben vagyok: most; és nyár van, nyárközép, július (2002-ben); történetem idei évfordulói, a kikerekedő számok mintha kérdeznének, s nemcsak az L. J.-vel együtt megélt négy évtizedre, de a másik kettő és félre, egész életjátékomra mutatnak, méghozzá felszólítóan, szinte felelősségre vonóan, hogy számoljak el. Kinek? És milyen szempontból vagy alapon? A Csaba utcai százforintos bolt előtt találtam egy fehérbőrű, megnyomorított, de valamelyest még élő papundeklit, hazavittem, kisimogattam, körültéptem, s megpróbáltam rajta elszámolni. 

     De akad még itt más indíték is, várj csak, s ha csakugyan kíváncsi vagy a versek és rajzok mögöttesére, mellettesére, ahogy szeretném, akkor azt is elmondom, hogy kommentárom kezdő hangjait már hallani véltem, mikor a papundeklit formáló gesztussá minősítettem, és elhatároztam, hogy néhány korábban született darabját is elhelyezem a kötetben Írt címmel, s nemcsak azért, hogy dokumentáljam vonzódásom múltját: az ismétléssel szeretném újraértelmezni (nem át), továbbárnyalni, és mai valómmal, világommal öszszeáramoltatni a tíz-húsz éve írottakat - közegükkel együtt. A Négy papundekli-dal például, hogy mindjárt a közepébe ugorjak, először L. J. regénye, a Szabad vagy snagovi fejezetével együtt, a Vásárhelyi Miklós hetvenedik születésnapjára készített szamizdatban jelent meg; az illegalitásnak már alig volt tétje akkor, hiszen 1987-ben jártunk. A zsúfolásig telt lakásban száznál több ünneplő fordulhatott meg, s nekem egyfelől jóleső érzés volt, hogy köztük lehetek, helyem van ott, másfelől roppant kétesnek éreztem ezt a helyet, s idegen, feloldódásra képtelen és alkalmatlan elemnek (perifériás papundeklinek) magamat. Nem könnyű tartozni egy csoporthoz, ha valaki nem elégszik meg egy-két összekötő szál vagy akár összetartó gerenda (például a politikai ellenzékiség) érzékelésével, és belülről átélt, árnyalatos egyértelműségre törő kapcsolatot igényel.

     Ezeket a 96-ban fogalmazott szavakat ma is pontosnak vélem, de a valahova tartozás reménytelen katyvaszát érinteni sem szeretném itt. A papundekli-dalokat azért építettem ebbe a könyvbe, mert az akkor betonkockának érzékelt társadalom kispolgári idiotizmusát ma a megtörtént változások után is ugyanolyan stabilnak, csupán egy más módban rögzülőnek látom, amely alkalmanként - a móri mészárlás esetében iszonyatos tárgyiassággal - még félelmetesebbnek, hatalmasabbnak tűnik föl a történelem horizontján. Hozzáférhetetlenebbnek. Úgy tetszik, mintha a papundekli volna a legfőbb instancia, ami a létező szocializmus és a létező kapitalizmus rendszerét egyaránt fölülmúlja. A különbségek meg... - A nyolcvanas évek magyar társadalmának idült dermedettségét ma is jól érzékelem a versekből, a mopedektől zümmögő móri Lenin tér egyszerre jelképes és konkrét szín (helyéből porszem ki nem billen, medrében tartja ember, isten), melyet a vers szemcsés, szürke fotóval zár: ütődött mosoly fűn, fán és falon a móri parkban egy napon. A társadalmi meder azóta ehhez képest megváltozott, a szabadság elfújt ezer korlátozottságot, de a korlátoltságot nem, a szabadságnak a minőséghez (így mutatkozik vagy így is van) nincs köze; a mopedek helyén Opelek, a lány ma kólás palackot (vissza nem váltható, műanyagból készült palackot!) lóbál, szovjet kiskatonák nincsenek, bank van, ügyfeleit lelövik, ez változott, semmi, vagyis minden. Egy gyerekeknek tartott író-olvasó találkozóra várva üldögéltem a parkban a nyolcvanas évek elején s írtam a verset, rögzítettem képet és érzést, kerestem a megértést magamban, hogy mi közöm van közegemhez, egynek a többhöz, próbáltam kifejezni rálátásom folyamatát, hogy mit és hogyan. A rálátásét, ami jelentékeny undorral járt és ironikus pozíciót ácsolt a versnek, s különösen a további három dalban a sivárság globális (legalábbis kelet-közép-európai) képeit vetítette, világérzést dalolt, bár terepe és tárgyai a nyolcvanas évek Budapestjének jellegzetes és jelentéktelen (a jelentéktelenség jellegzetességével megvert) tájait, mindennapi tájaimat mutatták: a Moszkva teret, a Déli pályaudvarnál működő üvegvisszaváltót, a 6-os villamost és a Csaba utcai közértet, a Dunát és az Oktogont, a Csengery utcát - utóbbi ugyanolyan véletlenszerűen került a versbe, mint Mór, s világosan jelzi, hogy a koszlott idill mindenben és mindenütt ugyanaz. Ahogy most olvasom és közlöm ezeket a nyekergő, az erős összhangzatokat csúfondárosan széttördelő, elrontó dalokat, világosan és megnyugvással érzékelem, hogy a szeretetlen és visszataszító világot még akkor is szeretettel, sajátjaként nézi és éli a verselő, ha alkalmanként indulatainak engedve szétszabdalná - s nemcsak a gügye idillt, hanem az egészet. Az indulatnak természetesen nincs konkrét jelentése, pőre indulat, míg a szeretet nem puszta kijelentés, hiszen a mindennapi élet tartalmaiból áll össze és a rálátás alatt-mellett húzódik. Ezért is érzékelem ma olyan fájdalmasan, hogy az Írt ciklus verseiben, ahogy időben közelednek jelenemhez, egyre vékonyabb ez a réteg, s egyre erősebb a szatirikus, publicisztikus hang - és főleg a rezignáció. Vagy mégsem, mert a papundekli közben átlényegült? A mi és a hogyan kérdésre egyszerre válaszol, mássá lesz? Egyszerre taszít és vonz, ezt biztosnak mondhatom: látom ügyes, egyetemes praktikumát, a dobozolás univerzumát, és merő ideiglenességét, eldobandó voltát. Ezért szerettem volna meg? Részvétből? 

     Várj csak, miként is van ez tehát, hogyan magyarázzam? 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2003 / 8   »   Rá és hozzá
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911