Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2003 / 1   //    «    21    » 
Tamás Ferenc
A féllábú bácsi
vers 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


A függőfolyosóról nyílt 

a Kuszli. Nem volt az szabályos

kuszli, csak így neveztük,

még ajtaja se volt, 

sötét üreg csupán, beugró,

egy darab fedett folyosó vagy

átjáró vagy mi, ahol a kacatot 

tartotta a család. Erre jó volt, jól

helyettesített egy igazi kuszlit

(sufnit). Törött szék, rugótlan 

dívány, valaha lőszertartóként szolgáló

láda (fém bőrönd, utazásaink

fontos kelléke, Beckmesser 

néven, örök darab, családunk 

büszkesége, lám, neve is volt,

saját neve, egy bőröndnek! lehetett

rajta ülni a zsúfolt vonaton), továbbá

zsák dió, deszkalap, rossz kalap,

kiszolgált zsírosbödön (az új

a kamrában fényeskedett), 

néhány csempe, rongy.

Nekünk nem nagyon volt szabad

a Kuszliban kutaszkodnunk, mondhatnám,

tilos volt, bár ez nem pontos, tiltott 

terület csak azóta lett, hogy a bátyám

egyszer gyufázott, és begyulladt 

a Kuszli, öcsénk szaladt anyánkhoz,

árulkodott (én csak néztem a lomha,

sűrű füstöt, a bátyám úgyis tudja,

mit kell csinálni, de ő is csak bámult

megigézve, még szerencse, hogy öcsénket

sem a tűz, sem bátyánk nem nyűgözte le,

nyüszítve árulkodni futott), 

anyánk egy vödör vizet zúdított

a Kuszliba, megúsztuk! bár a bátyám

rettenetesen kikapott, de aztán ő is

jól megverte az öcsémet (árulkod-

tál, mi?!), és helyreállt a rend,

bátyánk aztán már óvatosabban tüzezett.

Tilos, nem tilos: be-belógtunk 

kutaszkodni a Kuszliba. Remek

volt, mondhatom. De egyszer 

egy rém fura nadrágra leltünk.

Az egyik szára hiányzott, szinte tőből. 

A féllábú bácsié volt, így a bátyám,

aki mindent tudott. Levágta

a lábát a villamos. Szegény,

hogyan tudott így menni, kérdezte

a húgom. Muszáj volt megkérdeznie 

anyánktól is, mert ezt még bátyánk se

tudta, a húgom meg rettenetesen 

kíváncsi. Mi lapítottunk, a kis

hülye miatt lebukunk, morogta 

bátyánk. De nem. Anyánk elképedve 

hallgatta a rémtörténetet. Az öcsémre

kellett aztán figyelnie, aki piszkált

valamit, és becsípte az ujját, bőgött, 

a ribillióban elfelejtődött a fél- 

lábú bácsi, és újra szóba hozni

kinek lett volna mersze!

Évekkel (századokkal!) később 

derült csak ki, hogy drága édes-

anyánk volt, ő maga, a tettes: 

egy régi nadrágnak (apánké volt)

a szárát ő vágta le,

fölmosórongynak.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2003 / 1   »   A féllábú bácsi
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911