Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2002 / 12   //    «    14    » 
Horgas Judit
"A jog is költészet" - beszélgetés Nagy Boldizsárral
(részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


     - Nagy Boldizsár (49), a Liget sokoldalú szerzője. Hogyan lett belőled nemzetközi jogász?

     - Cél nélkül. Mivel abból a ritka fajtából származom, aki a joghoz és a matematikához is ért, elhatároztam, hogy a kultúrák közti közvetítő leszek, és számítástechnikával foglalkozom. Elkezdtem rendszerszervezőnek tanulni, a Statisztikai Hivataltól kaptam is egy ösztöndíjat. Közben ötödéves voltam a jogi egyetemen, amikor Valki László megkérdezte, érdekelne-e a nemzetközi jog. Töredelmesen bevallottam, hogy amikor röviddel a vizsga előtt kézbe vettem a vastag tankönyvet és elolvastam, miként szabályozzák a fegyverhasználatot, tehát hogy vannak olyan fegyverek, amelyekkel szabad embereket ölni, és vannak, amelyekkel nem szabad, azt gondoltam, ez teljesen abszurd dolog. Azt válaszolta, nem baj. Így kétéves ösztöndíjat kaptam, taníthattam az egyetemen, nem kellett katonának mennem, és nem ültem hivatalban. Miközben eltelt a két év, rájöttem a triviális igazságra, hogy bármilyen jogterületen belül felfedezheti az ember azt, ami érdekli. Ezután még elvégeztem a filozófia szakot bölcsészkaron, hogy közvetlenebb módon kapcsolódhassam az engem érdeklő kérdésekhez. 

     - A nemzetközi jogot a gyakorlatban is alkalmaztad?

     - Már a nyolcvanas évek elején tárgyaltam a világűrt érintő ügyekben a Szovjetunióban. 1986-ban a Külügyminisztérium felkért, hogy legyek egy háromtagú delegáció tagja, amellyel szakmailag fontos, de kevés publicitást kapott kérdést tárgyaltunk: a nemzetközi szervezetek közti szerződésekre vonatkozó egyezményt. Klasszikus, formális, diplomáciai konferencia volt, ahol rengeteget tanultam, például, hogy amikor a mexikói követ odajön, és azt mondja: "Boldizsár, ezt most csak neked mondom el", akkor az azt jelenti: "ezt üzenem az általad képviselt országnak". Ezt követte egy másik érdekes feladat. Az 1987-es montreali jegyzőkönyv célja az ózonréteg védelme volt, ez tiltotta be többek között a CFC-ket. A jegyzőkönyv létrehozott egy bizottságot, amely ellenőrizte, hogy az államok betartják-e a benne foglaltakat. A néhány fős bizottságba beválasztották Magyarországot is, és én lettem az egyszemélyes magyar delegáció.

     - Volt addigra valamifajta környezetvédelmi tapasztalod? Miért éppen rád esett a Környezetvédelmi Minisztérium választása?

     - Ez már a Duna-ügy kezdete után történt, tehát tudhatták rólam, hogy érdeklődöm a környezet ügye iránt. 89-ben többször nyilatkoztam Bős- Nagymaros kapcsán.

     - Az hogy kezdődött?

     - Ferencz Csabától a nyolcvanas évek elején hallottam először, hogy terveznek itt egy szörnyű erőművet. Azután, talán 88 nyarán, meghívót kaptam egy kétnapos konferenciára, ennek az anyagából született az Utánunk az özönvíz című kötet. Ez volt az első féllegitim találkozó, ahol nyilvánosan vitatkoztak a kérdésről. Vargha János a Valóságban megjelent, alapvető cikkét addigra már olvastam. A második napon felszólalt Szentágothai János, aki nagyon ellenezte az erőművet, és javasolta, hivatkozzunk vis majorra. Nem bírtam magammal, szót kértem, és a rendelkezésemre álló 120 másodpercben elmagyaráztam, hogy miért nem hivatkozhatunk vis majorra. Lányi András barátom biztatására 88 őszén, az első parlamenti szavazás előtt írtam egy hihetetlenül bonyolult, körülbelül negyven dobozból álló folyamatábrát, hogy ha így érvelünk, abból ez következik, ha azonban amúgy, akkor amaz, és még ezek kölcsönhatásait is felvázoltam. Varga György, a Figyelő szerkesztője hajlandó volt a már kiszedett újságból a két középső kolumnát odaadni, a grafikusuk elkészítette az ábrát, a szavazás előtti számban megjelent, és eljuttatták minden parlamenti képviselőnek. Ez ugyan akkor még nem akadályozta meg, hogy a Parlament megszavazza a vízlépcsőt, de már belevettek megszorító, a környezet érdekeit szem előtt tartó klauzulákat. 89-ben Németh Miklós hajlandó volt fogadni a Duna Kör képviselőit. Nekik nem volt saját nemzetközi jogászuk, ezért felkértek, menjek el a nevükben beszélni anélkül, hogy tagja volnék a Duna Körnek. Németh Miklós és tanácsadó testülete előtt megjelent tehát a Duna Kör oldalán Bokros Lajos, akinek később másként vált híressé a neve, egy kiváló energetikai szakember, Vargha János és én. Velünk szemben többek között Pokol Béla ült mint Németh Miklós tanácsadója, Bihari Mihály, Valki László, Nyers Rezső és maga Németh Miklós. Több mint két órán keresztül beszélgettünk, és nyolc nap múlva felfüggesztették az építkezést. 

     - A montreali egyezményt felügyelő bizottságban mi volt a feladatod?

     - Magyarország képviseletében részt vettem az egyezmény felügyeleti mechanizmusának kialakításában. Érdemben nem marasztaltunk el senkit. Gyakran hallom, hogy a nemzetközi környezetvédelmi szerződések azért nem hatékonyak, mert nincs mögöttük komoly szankció. A bizottságban folyó beszélgetéseink egyik fő szempontja volt, hogy amennyire lehet, nem büntetni kell, hanem ösztönözni a végrehajtásra. Az ott együttműködő, és nálam sokkal tapasztaltabb diplomaták is úgy vélték, nem az a termékeny út, ha egyből a korbácsot vesszük elő. 

     - Ez a meggyőződésed azóta sem változott?

     - Nem. A belső jog, sőt a tanóráim kapcsán is úgy gondolom, ha az aláírásom megtagadásával kell zsarolnom sokat hiányzó hallgatóimat, rossz útra tévedtem. Azt kell elérnem, hogy ne kívánjon hiányozni, de ha véletlenül mégis megteszi, mindig el tudja mondani, miért volt fontos számára, hogy máshol legyen. Huszonöt éves tanári pályafutásom során talán csak két-három alkalommal kellett formális retorziót alkalmaznom. Nem állítom, hogy minden esetben meg lehet úszni a szankció alkalmazását, de sokkal több helyzetben elkerülhető, mint a közgondolkodás véli. Ha egy állam nem akar valamit teljesíteni, akkor valószínűleg a szankció hatására sem fogja, mert nincs abban a helyzetben.

     - Ez a multinacionális cégekre is áll?

     - Ez más kérdés. Egy tárgyalás során az állam vagy a cég amellett érvel, ami leginkább érdekében áll. Mindaddig, amíg az érdeke nem valami különösen bűnös tevékenységhez kötődik, csak egyszerűen retrográd vagy nem közösségbarát, ez legitim. Irigynek, undoknak, kedélybetegnek lenni, profitra törni legitim magatartásforma. De ha egy multi vállal valamit, vajon akkor teljesíti inkább, ha szankcionálom, vagy ha ráveszem, meggyőzöm, beépítem a kalkulációjába, és elmagyarázom, hogy állami támogatást kaphat, ha a termékét környezetbaráttá változtatja? A magyarországi gyakorlat is azt mutatja: megbüntethetem a szennyező anyag kibocsátóját akár ezerszer is, de semmi garanciám arra, hogy ettől felfüggeszti tevékenységét, és nem inkább titkolni próbálja. 

     - Takács-Sánta András a novemberi Ligetben úgy vélte, a társadalomnak meg kell tanulnia, hogy az erdőirtás éppúgy bűn, mint a gyermekpornókazetták terjesztése.

     - Ebben egyetértek. A legtöbb értékítéletünket, így azt, hogy mi a jó és a rossz, tanuljuk. Kevesek alakítják ki a maguk normarendszerét, a legtöbb ember azzal él, amit szocializációja során kap. Ha valakit kicsi korától arra tanítanak, hogy az erdőirtás rossz, akkor anélkül, hogy ennek a globális öszszefüggéseit belátná, azt fogja gondolni, hogy az erdőirtás rossz, a fogmosás meg jó. Ezt meg kell tanítani.

     - Magyarországon már az óvodai tananyagban szerepel a környezet védelme, és az általános, illetve középiskolai nevelésben is megjelenik. Nem kellett volna már beérnie ennek a tanításnak?

     - Kérdés, hogy mennyire komolyan tanítják. Ugyanakkor nem gondolom, hogy ez lineáris folyamat, és az idő múlásával 2030-ban az akkor élő nyolcmilliárd ember környezettudatos lesz. Ennek számos akadálya van. Az egyik, hogy a jog ismerete nem feltétlenül vezet a jog követéséhez. Azt a tényt sem tudjuk megkerülni, hogy a könyezetpusztításért nem csak a multik felelősek. A fejlődő világ a maga módján nagyon sok kárt tesz a környezetben, mert nincsenek módszereik, amelyekkel a környezet károsítása nélkül tudnák társadalmukat ellátni és fenntartani olyan szinten, hogy az elégedettség minimumát elérjék. Én ilyen szempontból plebejus vagyok. Ismerem ugyan a tanmesét, ami szerint a középkorban inkább hagyták meghalni a szerzeteseket, de nem vágták ki a kolostor udvarán álló utolsó fát, mert tudták, hogy a kolostor és a fa még sok száz évig fog állni, a szerzetesek meg előbb-utóbb úgyis meghalnának. De ha Szarajevó téli ostroma alatt kiirtják a parkokat, akkor nem lehet azt mondani, hogy emberek, miért nem fagytatok meg inkább. Mindenkinek joga van fedélre, alapvető higiénés ellátásra, táplálékra és iskoláztatásra. Ha ez szembekerül a természettel, akkor az alapvető igények győznek. Ebben a vonatkozásban a kiutat csak a rétegzett gondolkodás mutathatja meg. Egyrészt nagyon komoly mennyiségű erőforrást kell a fejlett világból a fejlődő világba juttatnunk, magyarul sok pénzt kell átengednünk. Másrészt elkerülhetetlen, hogy a kereskedelem területén és a szellemi (ipari) tulajdonhoz hozzáférés terén a fejlődő államok a jelenleginél minőségileg több és alapvetőbb kedvezményeket kapjanak. Persze nehéz kontrollálni, hogy ez a pénz jól hasznosuljon. Ugyanakkor nem folytathatjuk a jelenlegi kettősséget, hogy az Egyesült Államokban ismét egyre nagyobb autókat építenek, egyre többet fogyasztanak, és közben papolnak a széndioxid-kibocsátás csökkentésének szükségességéről. Maga az a tény, hogy az Egyesült Államok ki akar maradni a kyotói rendszerből, alapvető fenyegetés a környezeti gondolkodásra. Olyan politikai váltásra van tehát szükség, ami elfogadtatja a fejlett államokkal, hogy a saját ujjukba is bele kell harapniuk, nem elegendő pénzt adni a harmadik világnak.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2002 / 12   »   "A jog is költészet" - beszélgetés Nagy Boldizsárral
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911