Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2002 / 10   //    «    1    » 
Horgas Béla
Ez volt az Olvasás Éve
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Ültem ott a fényes és szeles április végi vasárnap délután legközepén, mint az Olvasás Éve alkalmából rendezett háromnapos ünnepség író-költő-festő vendége (ahogy a díszes meghívó tudatta), aki majd találkozik olvasóival, mesél nekik az irodalom szépségeiről és trükkjeiről, válaszol kérdéseikre, dedikálja könyveit, s valamiképpen maradandó élményt szerez, mert miközben értelmezi a világot, a művészetet, lelki tápot is nyújt hallgatóinak, erkölcsi kapaszkodót kínál; de egyelőre csak ültem ott, a dunaháti Széchenyi iskola udvarának is a közepén ültem, voltam, a vendégeknek kitett széksor harmadik helyén, balról az igazgatónő és a fiatal, nadrágkosztümös, napszemüveges helyettese, jobbról a Széchenyi Társaság elnökségi tagja (ő mondja majd az ünnepi beszédet) és felesége ült; ültünk, a szél hűvös fúvásaiban még érezhető volt a viharos szombat jeges tombolása, de sávokban csupán, erőtlenül: az orgonáktól illatos levegőben lüktető hőhullámokat, a már-már forró napsütést ez az áramlás megszűrni sem remélhette; láthatatlanul vonagló, szeszélyes szalagjai azonban emlékeztettek a hidegfront vágtatására, talán csak azért, hogy annál nagyobb legyen a megkönnyebbülés: lám, a légköri változások ütemérzéke is megfelel az időpontnak. 

Félezer ünneplőbe öltözött iskolás és legalább annyi felnőtt fészkelődött a lebetonozott udvaron, melyet "U" alakban ölelt a háromszintes épület; a bejárattal szemközt alacsony, terméskővel kirakott fal mögött ligetes oldal zárta le, vagy inkább nyitotta ki a teret, fenyők és gesztenyék hajladoztak ott, hátrébb sportpálya vörös salakja hizlalta a szemet. A terméskővel kirakott fal tetején is ültek. A hangszórókból valami egyházi muzsika áradt méltóságteljesen. Háromkor kezdődik az ünnep, pont háromkor, mondta az erélyes szervező asszony, és nézte az óráját. Még volt öt perc. Micsoda idő, hölgyem, nahát, ez csodálatos, ez a tavaszi ragyogás földobja az embert, szólt oda az elnökségi tag az igazgatónőnek, szinte tizenkilencedik századi arckifejezéssel, és somolyogva hozzátette még, igazán elárulhatná nekem, hölgyem, hogy miként sikerült elintézniük... Egész éjjel imádkoztunk, hangzott a válasz, s ebben mintha nem lett volna semmi túlzás. A kérdező is csak bólogatott helyeslően, és a térdén tartott, fekete, bőröndforma aktatáskájába ejtette a fejét, kézzel írt papírlapok közt merült fel, orrával szántotta a sorokat, mintha most jutott volna eszébe (talán a fényt és meleget hozó imáról éppen) valami aprócska, de mellőzhetetlen tény az ünnepi beszédhez.

Milyen jó nekem, gondoltam, hogy szabadon, rögtönözve szólhatok majd, a pillanat adottságaira építve, de azért végigpörgettem magamban sokszor bevált fogásaimat, történeteket és helyzeteket, amelyek mind az írás és olvasás fölfedezéséről és műveléséről szóltak, s egyaránt ajánlottak szórakoztató és meggondolkodtató tényeket a kisebb és nagyobb gyerekeknek, de még a felnőtteknek, s persze saját magamnak is, mert bár egyik-másik patronomat sokszor, némelyiket talán száznál is többször ellőttem már a különféle író-olvasó találkozókon, sohasem untam, sohase mondtam ugyanazt, és újra meg újra átéltem magam is az irodalom értelmezésének kimeríthetetlenségét, amelyben - nem is jelentéktelen arányban - az előadói, valamiféle pedagógusi vagy akár vándorszínészi, de leginkább bohóci készségeim is megmutatkoztak. Meggyőződés hajtott, élvezet sodort még akkor is, ha nehéz volt áttörnöm hallgatóim szemérmes vagy közönyös csöndjét, netán fáradt vagy fölajzott figyelmetlenségét. S megesett persze, hogy minden erőlködésem hiábavaló volt, sem feloldani, sem megragadni nem tudtam senkit, nem történt semmi emlékezetes, kínlódtam csupán. Itt sem lesz könnyű dolgom, véltem, hiszen ilyen vegyes és tömeges hallgatóságot (az udvari ünnepség után a tornateremben lesz az író-olvasó találkozó) valódi bohócmutatvánnyal lehetne csak megszorítani, de különös szorongást nem éreztem, s a napsütéstől elandalodva inkább saját hajdani iskolám, a Somogy megyei Kadarkút képei vetültek körém, talán azért is, mert május végén általános iskolai osztálytalálkozóm lesz ott, most először, s mindjárt az ötvenedik - majd beleszövöm mesémbe ezt az ötvenest is, majd mulatságosra színezem; de egyelőre csak ültem ott, ültünk, a három órai pontos kezdésre várva, amiből aztán nem lett semmi, mert a polgármester úr késett, a népi táncosok még próbálhattak is egy sort. Negyed négykor mégis megkezdődött az esemény, méghozzá az erélyes hangú tanítónő felszólítására, hogy mindenki álljon fel, és az énekkar meg a kamarakórus vezetésével énekeljük el a Himnuszt. Összerezzenve engedelmeskedtem. A parancsoló mód és a hang bekattintotta gyanakvó föltételezésemet is, hogy ha az elején a Himnuszt kell énekelni, a végén majd a Szózatot, ez így dukál, így megy, ez a kezdete, az a vége, ugyan mi mást remélhetnék, és mit háborgok itt magamban, ha egyszer itt vagyok az udvar közepén. A fiatal igazgatóhelyettes a nadrágkosztümben és az elnökségi tag a fekete táskával, amit a lábához tett, erősen csengő, szép hangon daloltak körül, s ez külön is frusztrált, de tudtam, hogy ostoba mogorvaság volna zárva tartani a számat, ezért aztán ki-kinyitottam, s csak akkor hagytam föl a próbálkozással, amikor hang nem jött ki rajta. Bántam már, hogy alig egy perce társalgás közben azt mondtam: valahogy úgy érzem magam, mint hajdani iskolám udvarán, s hökkenten bámulok, hogy voltaképpen minden ugyanaz, ott is így szólt a hangszóróból az ének, ilyen harsogó erővel, csak éppen a szöveg volt más: völgyvidéken és hegygerincen át... S nem átallottam ritmusra, dallamra mondani... Csend lett. Igen, nyögte udvariasan valaki, de a kínos pillanatot, mielőtt magyarázkodnom kellett volna, mire gondolok, hogyan is értem, szerencsémre eltörölte az ünnepély kezdete.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2002 / 10   »   Ez volt az Olvasás Éve
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911