...hallom a híreket,

hogy ők aztán hazamentek és aludni

tértek, miután lecsutakolták magukról a vért

meg a kivégzettek haláltusáját – arrafelé

kevés a víz és mindkettő mélyen

ivódott pórusaikba –, de a képek

az arcuk mögötti sötét falakra

tapadtak lekaparhatatlanul.

...hallom a híreket,

hogy a bázison már csak az őrök

és a hullák maradtak, s ez

mindenütt így van a megrendelt

gyilkosságok után, majd az egyre élénkülő

képek bejárták a kaszárnya termeit

és a katonák után mentek, egyszerre

tűnve fel heveny rémálmaikban.

...hallom a híreket,

hogy az egyiken óriási sas repült, ismeretlen

hegyek felől közelítve az alvókat – mind a százat –,

karmaiban arany szelence az élet titkaival és rejtelmes

kincseivel, a másikon fenyves, ahol

a fekete fák ágaikat lengetik, mint az angyalok

szárnyaikat, és alvadt vérrögöket

hullatnak a föld felé.

...hallom a híreket,

hogy e két kép gyötörte mind a százat, mélyen

aludtak az öldökléstől kimerülve, de hörögtek

és üvöltöttek is talán, álomi kínban és verítékben

fetrengve hosszan, amikor a sas fölébük ért és rájuk

nyitotta a csillogó szelencét, a fekete fenyvesben

pedig, talpuk alatt megszólaltak és nevükön

szólították őket az alvadt vérdarabok.