Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2009 / 9   //    «    24    » 
Kovács Gábor
Mi is hát a populizmus? – 1. rész
tanulmány(részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Elég volt a valóságból: ígéreteket akarunk!

limai graffiti

 

A ’populizmus’ kifejezést olyan sokféle összefüggésben és oly sok mindenre használják, hogy óhatatlanul gyanakszunk: jelent-e egyáltalán valamit? A fogalom régtől használatos a politikai eszmetörténeti szakirodalomban. Korábban a 19. századvég amerikai farmermozgalmának és az orosz narodnyikoknak, valamint az ún. harmadik világ, Latin-Amerika és az arab országok bizonyos politikai mozgalmainak leírásakor lehetett találkozni vele – a hírközlésben aztán pár éve gáttalanul elterjedt, különféle negatív jelenségekkel kapcsolatban. Ugyanúgy populistának neveznek bizonyos kelet-európai posztkommunista politikai irányzatokat, mint a francia Le Pent és mozgalmát, vagy éppen a néhai osztrák Haidert és pártját. Kétségtelenül stigmatizál; akit populistának mondanak, az eleve kénszagú. A szemantikai zűrzavart fokozza, hogy a média nemcsak pejoratív értelemben alkalmazza: az amerikai Ross Perot, Ronald Reagen, vagy Bill Clinton neve mellett is fel-felbukkant a jelző. Az 1990-es évek első felében megnőtt a téma iránti elméleti érdeklődés is. Ezt könyvek és tanulmányok egész sora jelzi, a Telos nevű baloldali amerikai folyóirat két ízben is konferenciát tartott a kérdésről.

Mi is hát a populizmus? Az egyébként nagyon megosztott szakirodalom abban konszenzust mutat, hogy ellentmondásos jelenségről van szó. Ezt a legszellemesebben és legtömörebben Isaiah Berlin fogalmazta meg, mikor Hamupipőke-szindrómáról beszélt:

 

„(...) ezen a következőt értem: létezik egy cipő – vagyis a ’populizmus’ szó – s van valahol egy ebbe beleillő láb. Vannak lábak, amelyekre majdnem fel tudjuk húzni a cipőt, de nem szabad abba a csapdába esnünk, hogy leragadunk ezeknél a majdnem megfelelő méretű lábaknál. A herceg állandóan tovább vándorol a cipővel, s biztosan érezzük, hogy valahol vár bennünket egy végtag, vagyis a tiszta populizmus. Ez lesz a populizmus magja, az ő lényege.”

Margaret Canovan két nagy altípusról szólt: agrárpopulizmusról és politikai populizmusról. Az agrárpopulizmusnak három alfaját különböztette meg: először is az USA nyugati és déli részén a 19. század végén megjelenő radikális farmermozgalmat, amely egy ideig szerepet játszott az országos politikában is. És a kelet-európai parasztmozgalmakat; ebbe a típusba tartozik például a román parasztmozgalom. Végül az értelmiségi agrárszocializmust, amelynek klasszikus formája az orosz narodnyikok mozgalma. A politikai populizmuson belül Canovan négy altípust különített el. A tekintélyelvű nemzeti populista diktatúrát; ezt testesítette meg a Peron nevéhez fűződő argentin politikai berendezkedés. A népszavazásra épülő populista demokráciát; ilyen a svájci berendezkedés. A nacionalista-rasszista, reakciós populizmust; képviselője a hatvanas években az amerikai George Wallace. A politikus személyiségéhez kapcsolódó populizmust; ez átmetszi a hagyományos politikai választóvonalakat; voltaképpen a népre hivatkozó politikai stílust vagy retorikát jelenti.

A Canovan-féle felosztás jól érzékelteti a populizmus megragadásának legfőbb nehézségét: az időben és térben egymástól nagyon távol eső, különböző társadalmi, politikai struktúrákhoz és kulturális kontextusokhoz kapcsolódó jelenségcsoportról bajosan állítható, hogy közös ideológiai tartalmat vagy politikai programot képvisel. Canovan mégis úgy véli: a különböző populizmusoknak van közös karakterisztikumkészlete – azzal a megszorítással, hogy egy konkrét típusban ezeknek csak egy része található. Úgy gondolja, a populizmus minden formája tartalmazza a nép felmagasztalását és a hozzá folyamodást, amihez elitellenesség társul. Ez utóbbi gyakorta a politikusokkal szembeni ellenérzés formáját ölti, és elutasítja a parlamentáris demokrácia vetélkedő pártok rendszerére épülő struktúráját, a részvételi demokráciát, a karizmatikus politikus, esetleg a diktátor figuráját kínálja helyette. Jellemző még a populizmusokra az állam- és bürokráciaellenesség, a modern értelmiségi szakértőkkel szembeni ellenérzés. Némelykor a politikusokkal szembeni bizalmatlanság konspirációs teóriák formáját ölti. Az elitellenességhez a kisember alakjának és észjárásának mitizálása kapcsolódik – mondja Canovan.

A nehézségeket kifejezi a kontraszt, amely a populizmus két paradigmatikus, 19. századi formája között van. Az orosz narodnyik vagy az angol populist jelentése egyformán népi, ám a két jelenségkör között sokkal több a különbség, mint a hasonlóság. Gazdasági-társadalmi-politikai és szellemi kontextusok gyökeres különbsége – egy egész világ választja el őket. Kezdjük az amerikai esettel!

Az amerikai populizmus üstökösszerű felemelkedése és ugyancsak üstökösszerű eltűnése az amerikai politikai élet színpadáról a 19. század utolsó évtizedére esik. A történet színterét a déli és nyugati farmerállamok, továbbá az ezüstbányákban gazdag nyugati államok jelentették: Georgia, Florida, Texas, Kansas, Dakota, Iowa, Illinois, Wisconsin. A gyapot- és gabonatermelő farmergazdaságok régiójában a polgárháborút követően a farmerek komoly nehézségekkel szembesültek. Az inflációs hadikonjunktúra évei után egy deflációs periódus következett, a gabona és gyapot ára esett, egyre nehezebb volt a felvett hitelek visszafizetése. A világpiacra termelő, a dél-amerikai, valamint az ausztrál és orosz gabona támasztotta versennyel is megküzdeni kénytelen kistermelők mind nagyobb számban jutottak csődbe. Körülményeiket nehezítették a monopolhelyzetükkel visszaélő vasúti társaságok egyre magasabbra srófolt vasúti tarifái. A farmerek úgy érezték, két fő ellenséggel kell megküzdeniük: a hitelező bankokkal és a vasúttársaságokkal. Logikus volt tehát követelésük, hogy az állam avatkozzék be: a bankok és a vasúttársaságok állami ellenőrzését akarták, azt, hogy az állam térjen vissza a háború alatti inflációs pénzpolitikára, aranystandard helyett bimetális, aranyon és ezüstön nyugvó pénzrendszerre.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2009 / 9   »   Mi is hát a populizmus? – 1. rész
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911