Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2009 / 12   //    «    2    » 
Horgas Béla
A hajnali látogató
vers
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Szeptember 11-én jött, hajnali fél 4-kor, az erkély
felől, feltehetőleg valami kampós-tapadós technikai
szerelvénnyel tornázta föl magát az első emeletre,
alattunk a magasföldszinti, légkondicionált lakás vastag
üvegei zárva, a miénk nyitva, tikkasztó ősz van;
a társa lentről segíthette, nem tudom, hogyan, nem ez
az egyetlen, amit nem tudok;
szeretnék tőle szabadulni,
magamba vájni, meg se várni, hogy témává hűljön,
belemászni valami kampós-tapadóssal a potom jelenetbe,
kifordítani mivé, hogy két, éjszakai vadászatra szakosodott
besurranó-betörő, hajnali alvók szobáiban fosztogató két
nyomorult ide vetődött, vagy terepszemle után célratörően
ide nyomult,
már múlt nyáron is ők jártak itt talán, a ház másik
oldalán meg a szomszéd épületben, a sikerélmény hozta vissza
őket, mindegy, mert nem is az ő akciójuk bujtogat belegondolásra,
a saját gondolám ez a kaland, hogy mire jó, ha megírom, s ha nem,
ez a háló rám gubancolódott már hányszor, újabban unos-untalan;
vénülésem műve netán, metámra kent máz, póz, kapaszkodás,
nyúzzam és toldozzam-foldozzam tovább, mi megesett velem,
az értelemképzés hiú árnyát üldözzem, reflektáljak örökösen,
dokumentáljam, hogy miképpen dokumentálom?

foglalkozási ártalom, hogy nyomogatom az ölemben tartott
laptop billentyűit, vagy ez a mai nekirugaszkodás ugyanaz, mint
a hajdani, a szürke táskás Optima írógép előtt ülőé, nekilendülőé?
akkor sem voltam okosabb, erősebb, ha mégis, hát merő seb, ahogy
kell, irodalmiasan el-elkódorogtam, az éppen megnyíló, mohó
feltételezésekbe esve botologtam, hogy mi mit jelent és micsoda
valóban, ami megtörténik velem, a tárgyszerű tény és a felhős érzet,
hogy a beleképzelt is valóság, tudtam és tudom, de kettőse áthat,
hiába védekezem a szorongó öndramatizálás ellen;
már az is, hogy
mielőtt szövegem szövésébe kezdtem, beindítva ezt a szó-
folyományt vagy utat nyitva neki, a hajnali látogató kifejezés mint
irányt jelző mutatóujj, mondhatom-e, hogy ex nihilo jelent meg?
mondhatom, s hogy mutatványossága csupasszá absztrahálva hat,
a hangzatok tükrös trükkjeivel együtt lett, csinált (bennszülött),
de a betörőktől nem független való, a város és a társadalom
szörtyögő óriásteste ott fekszik a vers-bejárat előtt keresztben,
az éjszakai vadászat mint csúfondáros analógia pottyan a porondra,
a költő vadászatra indul, s a csendben a gömbölyű hold
úgy harsan fel az ágak hegyén, akár egy lágy fémből formált
vadászkürt;

na de ott, akkor az a hol ájult-mélyen alvó, hol fel-felriadó,
álmai és képzetei egymásba vágódó kollázsaival sodródó
fülében a zizegés függönye mögött a szokott, külső zajok,
mentőszirénák, repülőzümmögések, falban lakó csőkrákogások,
a hegyoldal hörgő légvételei között idegen-értelmetlen súrlódás-
nyikorgás foltját észleli, félálma homályló hártyáján a fura nesz
áttetszik, nem tetszik neki; mi az? hirtelen felül és a papírokkal
tömött szekrény alsó polcára szerelt negyvenwattos lámpa
fényében látja, hogy a nyitott erkélyajtó keretében fekete
vadászalak hajol előre ocsmány-óvatosan, préda iránt,
az alvók ágyába bámul drasztikusan és fölméri, merre van
szabad út fölragadni bármi-nemű-némű javakat;

s akkor a felriadt, még zsibbadó testet rémület és düh
löki előre, rántja talpra, s takaróját idétlenül maga elé tartva,
úgy harsan fel emberinek semmiképpen sem mondható hangja,
üvöltése úgy vágódik torkából a feketére, a kurrrva-ééletbe,
mintha eltaszítaná, de csak áll ijedten-mereven (szerencséjére),
a másik meg visszaretten, hőköl hátra testiesen is, és el, le, el –

az erkélyre lépve láttam aztán, sántítva-futva menekülnek ketten
az Álom utca felé; még ez is, mintha paródia volna, odatolva,
vagy kínlódva csak én erőltetem; jó, tetem nem lett a tettből,
örülhetek, de borzongató azóta újra meg újra néznem, a kép
már belém égett, ahogy a hajnali látogató előrehajol, közönséges
realitás ez, értem, nincs kétség, nincs árnyalat, semmi artisztikum
az akut áradatban, gömbölyű hold az ágak hegyén; lökődik
minden, kattogva megtörténik; mire jó, ha megvan rá a szó,
mit ér a régi tingli-tangli, csak hangot akartam adni.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2009 / 12   »   A hajnali látogató
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911