Liget - irodalom és ökológia
 
 
 
2010 / 6   //    «    19    » 
Varga Dániel
A vihar tükre
vers
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Követi, úszik felhőid nyomában,
redőtlen ég. Szemeden szürke a hályog.
A február üres, a havazás nehéz.
Az árnyék hátrafelé fut,
mint a rákok.

Este elfelejtettem átöltözni, az ing
ragacsosan terjed szét testemen.
(Külön választok minden szót,
hogy érthető legyen.)
A magasban színpompás festmény: egem.

Sóvár viaszujjak, tapad a házfalakra
a fény. (Érzelmi ujjgyakorlat.)
Fürkészve néz a ködbe egy herceg.
(Vagy hercegnő?)
Ráér eldöntenem holnap.

A felhőkből galambtetemek hullanak
a járda kövére.
Tócsaezüstben hallgat az est.
Vihar, vak tükörben.
Fehér fénycseppek: a vére.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2010 / 6   »   A vihar tükre