Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2011 / 5   //    «    10    » 
FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK
Horgas Béla
9. rész: A kísérlet
novella
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


– Felmosórongy?! – kiáltott a bőrkabátos, bőrkalapos, sötét szemüveges férfi, s már azért is odakapta fejét a társaság minden tagja, mert eddig egy kukkot se szólt, de nem lehetett észre nem venni, hogy ott van, most meg már föl is pattant ültéből, mintha végszót hallana, és mosolyogva, bólogatva folytatta: – Ha felmosórongy, akkor van szerencsém bejelenteni: ebből ennyi, egyelőre, elég... Mondhatnám úgy is: gyerekek, itt a szünet ideje...

– Mi van? – vakkantott Zsubó ingerülten a kínainak, de Xiapo csak megrántotta a vállát, és ráripakodott a kalapját szinte köszönésképpen leemelő, sötét szemüvegét a feje tetejére toló bőrkabátosra:

– Miből elég, és milyen szünet?! És ki maga egyáltalán? És hogy kerül ide, mi?!

„Oh, my lord!”, nyögte a Lívia és Helga közt ülő őrangyal, s ez ugyancsak ismerősen hangzott a kínainak, de nem volt ideje töprengni, hogy honnan, mert Zsubó újra mordult:

– Tovább!

– Hogy merészel gúnyt űzni a fenség tréfájából? – folytatta Xiapo buzgón, előhúzva revolverét, mire a három nő egyszerre sikkantott, Krüger pedig kínlódva próbálta emlékezetébe idézni, hogy a hátizsákja melyik rekeszébe dugta a saját fegyverét.

A bőrkabátos rendületlenül mosolygott, de most már csóválta a fejét, és mutatóujját is fölemelte.

– Nyughasson már, Xiapo! A turistaház be van kamerázva, mindent látnak a központban, és ha engem vagy a társnémat – itt a középső őrangyalra mutatott a bőrkabátos – bármilyen atrocitás ér, önt likvidálják a szakértőink.
A pisztolya egyébként színházi kellék...

– Mi van?! – üvöltött Zsubó.

Xiapo meghúzta ravaszt.

Dörrenés hallatszott, láng és füst csapott a mennyezetig, mintha felrobban volna a kínai kezében a revolver.

Amikor a füst eloszlott, a bőrkabátos elkomolyodva, engedékenyen és finoman gesztikulálva válaszolt, mintegy visszalőtt szavaival Xiapónak és a rámeredő társaságnak:

– Na jó, ennyi még belefért, de most már csakugyan elég legyen. Figyeljenek rám, és próbálják felfogni, amit mondok. Nem azért vagyunk itt, amit gondolnak... Nem! És eljött az ideje, hogy megtudják...

A bőrkabátos ekkor jelentőségteljesen megnézte óráját, aztán leengedte sötét szemüvegét.

– Mi itt most mindannyian egy tudományos kísérlet és felmérés szereplői vagyunk, jómagam is, aki a projektet vezetem, amelynek szerteágazó célki­tű­zése többek között a képzelet és a valóság elemzése a véletlen vonatkozásában, de mindig a tények, a mindennapi történések, az átlag alapján... Ne szóljanak közbe, mindent megmagyarázok! A kísérletet és a reagálások eredményét, elemzését, az egész tevékenységet nem jelentéktelen intézményi háttér birtokában végezzük, és eszközeink köre a tudás megszerzése érdekében valójában végtelen. És, hogy úgy mondjam, akármit megtehetünk... Érthető, ugye? Ha mégsem, csak kérdezzenek, a kísérletben az is benne van.

– Mi van?! – bődült harmadszor is Zsubó.

Krüger megköszörülte a torkát, s mintha Zsubó ott sem volna, a bőrkabátoshoz fordult:

– Nem világos, miben vagyok benne, és mutatkozzunk be talán. Krüger a ne­vem, hallhatta. Festek, és a feleségem, Lívia keresésére indultam, de azt se tudom, hogyan találtam rá itt: nem véletlenül, ez nyilvánvaló... Xiapót ismerem, az urat – itt Kutácsra bökött – , nem... És önt sem!

– Én igen! – vágott közbe Helga. – Ott ült a szekta vezetői között, ott volt a várban, mindenhol ott volt! Sohasem szólt, de ott volt... A Bőrkabátos! Ez a neve! Vagy tévednék?

– Tévedne – biccentett a bőrkabátos –, de ennek nincs jelentősége. Egyébként Albert vagyok. Megfelel?

Megint az óráját nézte, aztán az ablakhoz lépett, és kinyitotta, a sötétzöldre mázolt, durva lécekből eszkábált zsalukat gondosan kitámasztotta. Áradt be a vihar utáni napsütés és az erdő illatos hűvöse, kisöpörte az áporodott szobát. A turistaház belseje még nyomorúságosabbnak látszott az erős világosságban, de a lélegzet legalább jólesett. A bőrkabátos is elégedetten jegyezte meg, mintha parancsát teljesítette volna az időjárás:

– Végre elállt az eső… Gyalog is mehetünk.

Visszafordult a szoba belseje felé, szembe a rászegeződő pillantásokkal.

– Hova mehetünk? – kérdezte Zsubó.

– Ahova akarnak – vonta meg a vállát a Bőrkabátos. – Felőlem akár Namíbiába is, egyenesen a koronázási menetbe, ha elhitték Xiapo szövegelését.

– Nem szövegeltem! – csattant fel Xiapo. – Maga szövegelt! Valahogy kicselezte a revolveremet, és leadott itt egy süket dumát a kamerákról! Hol vannak?! Mutasson már egyet! Azt hiszi, lehet összevissza beszélni? Azt hiszi, felülírhatja a mi történetünket? Mit szórakozik itt?

– Nem szórakozik! Üldöz! – süvítette Lívia. – Ő az üldöző!

– Várjatok! – intette le őket Helga. – Én már értem! Ő a szektán belüli szekta feje. Belüli vagy feletti, mindegy. Eltaláltam, Bőrkabátos Albert úr?

– Nem találta el. Szervezetünk felette áll ugyan a szektának is, de csak olyan értelemben, ahogy a politikának, a pénzvilágnak, valamint minden ne­mű és rendű, rangú partikuláris érdeknek, személyes szédelgésnek, és csakis a tényszerű adatok objekív elemzésére alapoz, a tudásra számít.

– Állami intézmény?

– Államközi.

– Tehát multi!

– Jeleni... A jövő kibontakoztatója.

Albert úr, a Bőrkabátos elégedetten állt az ablaknál, gondosan törölgette a sötét szemüveget, és közben Zsubót fixírozta. Odakinn fényesen sütött a nap, délre járt az idő. Most kellene futni, gondolta Lívia.

Zsubó feltápászkodott, a nehéz vasszéket, amelyen addig ült, lábánál meg­markolva két ugrással ott termett a Bőrkabátos előtt, és egészen csendesen, de jól érthetően mondta:

– Ne nézz! Bizonyíts, vagy széttöröm a pofád!

– Rendben! – bólintott Albert. – Gondoltam rá, és még ez is belefér... Meg­hívlak benneteket ebédre!

– Milyen ebédre, te patkány!? – bőgött Zsubó, és meglengette a széket.

– Amelyiket ide rendeltem, és úgy látom – mutatott ki az ablakon –, az éthordó autó meg is érkezett.

Zsubó hökkenten bámulta a ház felé tolató kocsit, várta, hogy majd géppisztolyosok ugranak ki belőle, Kutács bácsi azonban örömmel mondta:

– Ezeket ismerem! Ezek az Imi emberei! A legjobb szállítók!

– Úgy van! – helyeselt Albert. – Most megebédelünk, beszélgetünk még, és három nap múlva pontosan délben újra találkozunk a Hársfa vendéglőben... Tudják, hol van?

– Velem nem! – vetette oda Lívia.

– Ahogy óhajtja! – hangzott az udvarias válasz. – A kísérletben ez is benne van. Minden viszonyulást értékelünk. Ne féljen, semmiképpen sem marad ki a történetből.

– De én kimaradok! Félek, de kimaradok – tiltakozott furcsán elvékonyodó, dühtől el-elfúló hangon a lány. – Nem vagyok se ellene, se mellette, elegem van, nem érdekel, nem hiszek benne, nem foglalkozom vele... Engem nem lehet befogni!

– Már hiába – rázta fejét Albert, és betessékelte az éthordókat.

 

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2011 / 5   »   9. rész: A kísérlet
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911