Ismét az ágyban fekvés
a fej alatti párna reménytelensége
séták emléke
mikor a kedv még ölelt
akár a paplan
túl kéne lépni a hálószoba fehér falain
kijárat nélküli dobozán
hogy a hegyek és fennsíkok
ne csak a takaróm ráncain
táruljanak elém
jó lenne érezni izmaim munkáját
a fáradtságot fájdalmat
de most csak ez a tompa búgás van
mintha a szomszéd egész nap mosna
és mégsem lesz tisztább mit is tegyek
hogy próbáljam újra visszahozni
azt a megnevezhetetlen valamit
ami nélkül már rég nem érdemes