Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2008 / 1   //    «    28  
BELSŐ RUHATÁR
Horgas Béla
Gyurmamű
novella 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 



Ennek a gyurmaműnek az alkotója ötéves kislány, aki apja kérdésére, hogy ki ez, mi ez, azt felelte: polgármester, majd hozzátette, mintegy magyarázatként: politikus. 

 

Hozzám interneten érkezett a szobor képe, s az első pillanattól megragadott bohócos bája, az anyag, a szín és a mozdulat sajátos élettelisége, ereje, s persze mindezt egyedi érzelemhullámok is dúsították, hiszen öregebbik fiam öregebbik gyerekének művében gyönyörködtem - s gondoltam közben keresztül-kasul sokfélét. 

    Már az első pillanatban eszembe villant, hogy az elragadóan humoros figura alkotója meghatározásától - polgármester, politikus - milyen erősen átváltozott. Legalábbis az én szememben. Az én készülékem szerint. Ami eddig a gyerekkéz rebbenő elevenségét mintázva kedves kajlaságként hatott, ami az esetlegességet és az anatómiai képtelenséget mulatságos jelentésekkel ruházta fel, most egyszerre ironikusba fordult. A polgármester bal oldali lapátfüle, hatalmas vigyorra húzott, kirúzsozott szája és hárító tehetetlenséget mutató karja bármilyen rendszerkritikai elemzésnek, korrupciót bemutató konkrét történetnek frappáns illusztrációja lehetne. Lehetne persze ellenkező tartalmak előhívója is, de a társadalom mai állapotában ez a két szó - polgármester, politikus - általános értelemben, sajnos, negatív képzetekre hangol. 

     A szabadon készülő gyerekművek egyébként - elég sok élményem igazolja ezt - roppant rugalmasak, elemi erővel idézik az alkotó személyét, egész testi-szellemi működését, környezetét, és úgy rögzülnek, mintha aztán is élnének, megoldanák a szimbolikus világ nagy gondját, hogy - Goethe szavaival - ami rezgő jelenségben lebeg, megszilárdult tartós gondolatban. A gyurmamű valamelyest maga is rezgő jelenség, a néző bármilyen asszociációkat is társít hozzá, bármit lát benne. Alkotójának elnevezése vélhetően véletlenszerű, formális; bizonyára gyakran hallotta ezeket a szavakat, s a hangalakok jelentéseiktől függetlenül megtapadtak benne, s rámondta a figurára: polgármester, politikus. 

    Végső soron a jó és a rossz együttlétéről, az örökös és megannyi szinten végbemenő kettőződésről van szó. Hajlanék az okoskodó  következtetésre, hogy ez a polaritás nemcsak a jelentésben, de a valódi, konkrét, tényszerű dolgokban is egymást áthatva létezik - mint lehetőség. De ha így van, akkor a használó, az alkalmazó emberen múlik, hogy (az adottságok határain belül) mi lesz belőle, mit művel vele. Jelen esetben például tőlem függ, hogy a gyurmaműhöz kapcsolt írásomat merre, mivé hajlítom. Kapóra jön nekem az alkotó legújabb értelmezése, aki egyik álmát elmesélve (szokásához híven) magyarázatot is közölt figyelmes hallgatóságával, hogy ne essünk tévedésbe; álom volt, hangsúlyozta tagoltan, tehát nem kemény, hanem olyan puha, és a levegőben volt, vagyis itt - s ekkor begörbített mutatóujjával megkopogtatta homlokát. Bámultunk persze, s én most a puha gyurmaműre az "álomszerű" jelzőt is rámondom, megírom egy mostanában kibújt, rokonértelmű verscsírámat, aztán rajzos képzeteimmel együtt a "szobrásznőnek" ajánlom. 

 

SEMMI BAJ

Johannának

 

Álmomban az egész világot

átszitáltam neked, 

barkácsoltam magamból 

gyémántrácsos, egyetlenegyszer

használható szerkezetet;

zümmögve, nyögve, villámló

karokkal, buzgón dolgozott

a csodagép,

áramlott át a jó, helyre zökkent,

maradt a rossz, semmibe tűnt

a szenvedés;

milyen egyszerű, hogy örültem,

ezt megoldottam, nem kell

félned többet, nincs kockázat -   

aztán felébredtem,

és rettenet tört rám,

mi lesz veled

az árnyéktalanul működő,

ellenállást, harcot nem ismerő,

egynemű kattogásban; 

ha tétje nincs, úgy 

mindegy mi, melyik pillanat

milyen, miért és merre, meddig -  

egy pillanatig, ha rémüldöztem, 

az álom szétfoszlott mögöttem,

egész valómmal

érzékeltem: a koszlott, kínzó

világ megvan, kiszámíthatatlan

és dirib-darab, tökéletlen, sötét

iszonyatokkal szabdalt; 

szóval fölszabadultan sóhajtottam,  

jól van, semmi baj.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2008 / 1   »   Gyurmamű
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911