Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2013 / 11   //    «    11    » 
TESTET ÖLT
Horgas Béla
Diotima most
vers
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Minden volt s lesz versem a tied, naspolya-felem,

az öregedést aszalódásnak szeretném platóni módra,

ülni veled oly lakomát, hogy Diotima is elmosolyodjék.

(A második személy – Súgja Hang; 1986)

 

Ne hidd, hogy a szerelmes vers, ha a költő megöregszik, s mondjuk, hetven és nyolcvan között zötyög, és régi próbálkozásait mondogatja, jobbára csak magában, mert hangképzői engedetlenül zizeregnek; ne hidd, hogy ha újramondja, amit már eddig is mondott, az csak ismétlés lehet – még ha betű szerint is ugyanaz a szó, akkor sem, mert mégis más minden konkrét mondat, hiszen akkor jön világra éppen, ha meg folytatás (és mióta ez a tét már), addig még soha nem volt szólási vágy viszi; fél évszázadot meghaladó történet fogja körül készségesen, és a szerelmes vers a költőnek mintegy kelleti magát:

 

gyere, az ugyanúgy egészen más is lehet, mint eddig, s akkor már az ugyanaz is vele; de ne hidd, hogy a szerelmes vers és szerzője bármilyen szimbiózisban is létezik ma már, és az öreg iparos tudja, amit a fiatal is tudott, hogy verset dödögve, keringőzve-kacsázva akár a legelvontabb formációk körül bukdácsolva, a lehetetlent legfeljebb körülírni, megközelíteni képes, s ha azt hinné, most majd sikerül működését tökéletesen átlátni, egészét megragadni, ráadásul a szerelmes vers minderre kiterjedő és mindezen túl toluló hullámain siklani, ugyanúgy tévedne, mintha meg sem próbálná,

 

tehát megpróbálja, hogy ne csak a „mi”, hanem a „hogyan” is hangot kapjon itt, és ne csak az elhallgatásban, de a kimondásban is találjon nevet, ezért azt kérdezem, amire csak most, ebben a pillanatban születhet válasz, tehát vadonatúj: elmosolyodott-e már Diotima, és milyen az aszalódás meg ez az egész versadakozás, nemcsak a minden, hanem a tied? mit jelent milyen értelemben és lehet-e, hogy visszakérdezéseim is vigyenek, de nélkülük is túlkerüljek az ismétlések túlságain, túl akkor a túlon, a beszéden, a versen, ezen a prózaversen is, amiben vagyok most? Szó nélkül legyek a némaság és a hallgatás közti csöndben, spekuláción túli névtelenben… elég.

 

Itt vagyok, és most vagyok, írom-mondom: minden volt s lesz versem a tied, szemben ülsz velem, és Diotima elmosolyodik.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2013 / 11   »   Diotima most
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911