Liget - irodalom és ökológia
 
 
 
2007 / 9   //    «    9    » 
Pintér Sándor
Nem adod magad
vers 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Egy tüzet okádó madárijesztő

Készül rád, hogy tested és lelked

Rohammal vegye be. Torkából

Lángnyelvek csapnak ki, a vállán holló,

Vagy saskeselyű, készen a megígért prédára,

Martalékként nem adod magad. Kezedben bot,

Talán eljutsz még az életben egyszer

Ágytól az asztalig. S ha már nem,

Jöjjön, aminek jönnie kell, ernyedt testtel

Zuhansz abba a pontba, ahol megfogantál,

Kezedből nagyot koppanva kihull a bot,

Labirintussá karistolja a padlót. De nem és nem.

Az éhező-szomjazó halálnak

Még élettelenül sem adod magad.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2007 / 9   »   Nem adod magad