Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2007 / 9   //    «    16  
BELSŐ RUHATÁR
Horgas Béla
Ez a JAJ
jegyzet 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 



Negyed százada, szóval negyvenöt évesen készítettem L. J.-vel a rádióban Intés az őrzőkhöz címmel irodalmi műsort, melyet a Bartók adó éppen házasságkötésünk negyvenötödik évfordulójának elődélutánján ismételt, s a mulatságosan szorongató számok összjátéka is ingerelt, hogy próbáljak akkori magammal szembenézni. Az egy és háromnegyed órás kompozíció alcíme ("- mindannyiónkhoz, fenyegetettségek idején") különösen birizgált, s nem csekély önagresszivitással gondoltam: na, ma ilyesmire aligha vetemednék, túl azon, hogy másmilyenre sem. 

De túl-e? 

És mi volna az a "túl"? 

És miért nem? 

Hallgassam csak meg előbb a huszonöt évvel ezelőtti "irodalmi összeállítást".

Hát meghallgattam, és a művek ereje, az előadás visszafogott, de nem titkolt pátosza, a lenyűgöző Bartók-zene oldotta az agitatív alcím miatti feszengésemet, hogy ugyan melyik idő nem volt fenyegetettségekkel terhes és miféle prédikátori erőszakosság vagy naivitás képzeltette velünk: a rádión keresztül mindenkihez szólunk és a címadó Ady-verset háromszor ismételve szinte irányt mutatunk. Pedig ez történt, mert irodalmi összeállításunk ?82-ben alkalmi válaszként született a politika "békeharc"-címke alatt kezdeményezett egyik akciójára, ugyanis a műsorkészítés lehetőségét egy pártközpontban rendezett felső szintű értelmiségi-politikai tanácskozásra keveredve L. J. botrányos megjegyzése pattintotta ki, aki I. P. handabandázása  közben azt mondta, "ne haragudjon, de ez nem így van". A jelen lévő rádió elnökének talán megtetszett a mondat; vagy nem, mindegy, mert amikor felajánlottuk neki, hogy az irodalom eszközeivel bemutatjuk, "hogyan van", rábólintott. Ezért hangzik el prológusként Karinthy Prológusa, amelyben a sátáni hatalom csábítja a költőt az éppen folyó műsor bevezetőjének hangulatos-rutinos összeütésére, s ő - érzékelve a helyzetet - , azt írja végeérhetetlen sorokban, egyre nagyobb betűkkel, hogy: JAJ, JAJ. 

Erre az irányra mutattunk, a sárkányfogvetemény-ember tragikus tévesztéseire, az ember embertől elszenvedett kínjainak abszurditására, a belesodródás és elrongyolódás félelmetes zuhanásaira, a tévénéző tömegek kitermelt közönyére -  és ez a JAJ, ez a nyögés ma is időszerű, él és szól, talán szorongatóbban, mint valaha.  

A műsor pedig része lett annak a kísérletezésnek, melyet a Kádár-rendszer két évtizedében, ?68 és ?88 között folytattunk, hogy az irodalom Babitstól tanult értelmét, az összekapcsolódást, és annak gyakorlatias formáját, a cenzúrázatlan  műhelyt valamiképpen megteremtsük; változat volt a megfojtott Eszmélet folyóirattól a betiltott középiskolai tankönyvig indázó erőlködések hosszan tekergő, megalázó sorozatában, s azon kevesek közé tartozik, amelyek legalább egyetlen alkalommal megvalósultak. Létrejöttük eleve, szinte aránytalanul értéknek számított, hiszen a rendszertől függetlenül öltött bennük alakot valami más, ahogy a nézeteivel, később személyesen is hozzánk közel álló, akkor már öt éve (most harminc éve) halott kolozsvári filozófus, Bretter György fogalmazta programként: itt és mást.

Itt most más van. 

Bretter nem erről álmodott. 

És mi sem, bár - mint a műsor története is jelzi -  eszményeink őrzése mellett inkább a próbálkozás, a réskeresés volt és maradt alapvető módszerünk  - de ha így van, akkor vágjak már neki a válasznak, hogy végül is ma hogyan hangzik fülemben ez az "iránymutatás", különös tekintettel a romantikus-patetikus őrzők metafora érvényességére. 

Van ennek ma jelentése? 

Van valami megragadható abban az érzésben, amit a műsorban negyedszerre, zárásként elhangzó vers Latinovits Zoltán hangján megpendít? 

Mert megpendíti, ma is meg; szól, s ahogy akkor a nyolcvanas évek örökkévalónak tetsző, birodalmi betonszürkeségéből, ma a zagyva konzumvilág kattogó közönyéből, tárgyias idegenségéből ragad ki és fordít szembe a rontással csupasz egyértelműsége, az elszörnyedés és vágyódás elemi - de mondhatom azt is: transzcendens ereje. Az elhangzó művek többsége Tolsztojtól Kafkáig és Vörösmartytól Askenaziig, Pilinszky Jánostól Randall Jarrellig olyan eleven, életet adó tűzhöz, lánghoz hasonlítható, mint ami itt látható megfestve a Belső ruhatárban.

Vissza kell hát vonnom kezdeti puffogásomat, hogy ma nem vetemednék "olyasmire", amikor hónapról hónapra éppen azt teszem, és örülök, hogy tehetem,  de az őrzők metafora mai képzeteit keresgélve  - miközben érzékelem és meggondolni próbálom a globális fenyegetettségek és a honi mentális-kulturális szétrongyolódás tényeit -, csak a JAJ-t tudom kinyögni.          

Eltelt huszonöt év.

Mi változott?

A hiábavalóság mintái eldurvultak, nőtt és szaporodott a kín cifrázata, a kiábrándulás tömege, a bukás kockázata, és így tovább. 

Az őrzők metaforája maradt.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2007 / 9   »   Ez a JAJ
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911