Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2006 / 11   //    «    9    » 
KIVÜL-BELŐL
Mújdricza Péter
A forma követi az éghajlatváltozást
esszé (részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


 

avagy MOBIL-építészet, KINETIKUS-építészet, KATASZTRÓFA-építészet

 

"Ha én szél lehetnék..."

 

Megdöbbentően tanulságos volt számomra a 2004-es Velencei Építészeti Biennálé "záróakkordjaként" tapasztalt adriai orkán, amely halomra döntötte az építészeti seregszemle kertjének szabadtéri installációit. "Beázott-bezárt pavilonok jelezték az elszabadult elemek erejét, hogy mire képes a természet - a világ építészetének legkíméletlenebb kritikusa -, ha egy kicsit megbolondítjuk. Csak úgy röpködtek a levegőben a legjobban reklámozott, egymást a legmelegebben elismert sztárépítészek installációi az alig 100 km-es szélben. És ez az óránként 100 km-es sebességű vihar, melynek felkerekedéséhez maga a mammonmutációként burjánzó globális építészet is hozzájárulhatott, hol van még azokhoz a több száz km-es sebességgel száguldozó hurrikánokhoz képest, amelyek rendszeres rendszertelenséggel, ám egyre gyakrabban dúlják fel immár nem csupán a különböző kontinensek partjait, de azok belsejét is" - írtam a 2004-es velencei építészeti világtalálkozóról a Liget 2005 márciusi számában.

2006. augusztus 20-án, a magyar államalapítást ünneplő esti tűzijáték alkalmával hasonló erejű vihar lepte meg a nagyérdeműt Budapesten, sebesülteket, sőt emberéleteket is követelve. Itt is röpködtek a sörsátrak, egyéb alkalmi installációk, százéves fák csavarodtak ki gyökerestől, a budai várban a valaha volt Honvédelmi Minisztérium műemléképületének új tetőszerkezete és bádogszegélyei 50-60 méteres körzetben kaszáltak gépkocsikat és menekülő embereket. A közelmúltban átadott népligeti buszpályaudvar percek alatt olyan dekonstruktivista épületszörnyeteggé, kinetikus gólemmé alakult, hogy Frank O. Gehry vagy - aerodinamikus házai használóinak véleményére amúgy felettébb immunis - Zaha Hadid is megirigyelhette volna.

A fenti természeti megfigyelések - forma követi az éghajlatváltozást - új vonásokkal gazdagíthatják a már-már "hagyományosként" elfogadott mobilépítészet műfaját is. A klasszikus avantgárd architekturális térmobiljain (Leonardo, Moholy-Nagy, Nicholas Schöffer, Alexander Calder, Haraszty, Lois Viktor stb.) túl elsősorban a különböző késő újkori társadalmi mozgásokra, inváziókra, vízi és szárazföldi, földalatti, légi és űrbéli "missziókra" (mobilitásokra) reagáló mobilépítészet elmélete és gyakorlata újulhatna meg a beköszönő évezred hajnalán. A teória huszadik századi ősatyjának az a magyar származású Yona Friedman tekinthető, aki 1958-ban tette közzé első kiáltványát A mobil építészet címen. A második világháborút követő techno-optimista fellélegzés aurájában Friedman Űrváros-ideája szerint az elszakadás a talajtól és a társadalmi mobilitás hatalmas tetraéderek, poliéderek és gömbök addícióiból építkező megastruktúrák segítségével valósult volna meg. Elképzeléseit modelleken is tanulmányozhatták az érdeklődők 1999 végén, 2000 elején a Műcsarnokban a Világépítészet - Vándorló utópiák című tárlat Szerkezetek & Hálózatok szekciójában. Szintén ezen a kiállításon lehetett látni a hasonló víziók igézetében alkotó David Georges Emerich Önrögzítésű szerkezeteit, valamint Eckhard Shulze-Fielitz Raumstadt című, többnégyzetméternyi tükörasztallal lebegtetett kozmikus térrácsmodelljét is, 1959-ből. A mobilépítészet kvázi hurráoptimista, egyfajta kozmikus hippi-architektúrát sugalló utópiája volt az Archigram-csoport Lépegető városa, Hans Hollein virtuális lélekűrutazásra csábító, pirulaként bevehető pszichedélikus mobilja, valamint Buckminster Fuller Földűrhajó-víziójára rímelő geodétikus kupolacsaládja is. Fuller kupoláinak elemeit a hadiipar civil átstrukturálása révén gondolta el, alapötlete a második világháború alatt született, amikor a haditengerészet kötelékében teljesített katonai szolgálatot. (Amúgy a Fuller-istállóból indult többek közt a Reichstag acél-üveg kupoláját hasonló szellemben konstruáló Sir Norman Foster is.) A friedmani ideákat a mindennapok építési gyakorlatában megvalósító Fuller munkássága eredetileg a legszegényebbek lakásgondjait oldotta volna meg. De paradox módon, az ötvenes-hatvanas évek nagylélegzetű építészeti utópiái éppen azoknak a multinacionális nagyvállalatoknak és militarista korporációknak a révén tárgyiasultak, amelyek agresszivitása a világ metropoliszainak peremén gyűrűző nyomornegyedek globális expanziójához vezetett - és persze a mobilépítészet infernális jellegéhez is. Gondoljunk a viskóvárosok clochard-architektúrájára, az aluljárók pokolkarcoló építészetének számos hazai és nagyvilági megjelenésére, a dicstelenül gyarapodó természeti és társadalmi katasztrófák menekültjeit befogadó, be nem fogadó, elhárító, már-már a militarista építészet eszköztárát is csillogtató élőerő-eltakarító, asszimiláló mobilok széleskörű "szociális" arzenáljára. Gondoljunk a hadiipari maffiák érdekeit kiszolgáló repülő mobilokra, rakétákra, az állami és magán születésnapok fényét, hangulatát generáló tűzijátékok ártalmatlan petárdáira, a közel- s távol-keleti mechanikus és digitális égi szárnyasokra, űrszekerekre, bolygókörüli és bolygóközi pályára állítható műholdas mobilokra, űrszemetekre. Ha elfogadjuk a 2004-es Velencei Biennálé díjnyertes belga pavilonjának koncepcióját az egykori Belga-Kongó fővárosának, Kinshasának emberekből "építkező" utcabútorairól, a különféle katasztrófák menekültjeit-áldozatait (sőt, kamikázéit is!) térmobiloknak, kinetikus élőerőnek kell tekintenünk. Kiváltképp, ha a militarista és civil logisztikai ellenőrző szervek szempontjait is figyelembe vesszük. A kinetikus élőerők kamikázéi tovább osztályozhatóak aszerint, hogy mely vallás, ideológia, illetve milyen hagyományos műtárgy protéziseként válnak detonátorrá. Ezek a térbeli gesztusok az "előre mindenfelé" jelszavával évtizedek óta termékenyítenék - régen feledve már az "alapító atyák" (Friedman, Fuller, Peter Cook) világ-gyógyító ideáit - az euroatlanti katonapolitikai és civil érdekszférát reprezentáló mobilépítészetet, mint a félelem és elrettentés építészetét is. A totális széthullás esztétikáját hajszoló fejetlen mobilitás az akciós filmipartól - a képző- és (hadi)iparművészeteken, komputerművészeteken és digitális dimenziókban megvívott háborúkat is szimuláló számítógépes játékok arzenálján át - az építő- és városépítő művészetig mindenhol megjelenik. A multinacionális pénzmosáson túl a szintetikusan szedált, sápadt arcú tömeglény - az emberalatti ember - vizuális és tárgyi világa ez.

Úgy látszik, Magyarországon is meg kell szoknunk a különféle természeti és "professzionális" (ünnepi?) katasztrófák "spontán építészeti" mobiljait. Aero-fragmentekkel, repkedő tetőcserepekkel és tetőszerkezetekkel, csapkodó-tekergő fólialepedőkkel, hő-, hang- és vízszigetelésekkel, csattogó üvegtáblákkal, beton- és acélstruktúrákkal, zuhanó faágakkal-fatörzsekkel, önállósult gépalkatrészekkel - immár testközelben. A viharos budapesti tűzijáték ebből a szempontból is tanulságos, "előre be nem jelentett" szakmai és civil túlélőgyakorlatnak, igazi katasztrófa-bemutatónak bizonyult.

Forma követi az éghajlatváltozást - vajon mennyiben felelős a kvázi valláspótlékként megjelenő emberi hadi- (és építési-) mobil-technika a természeti elemek elszabadulásáért? Milyen tanulságokkal ajándékozhat meg bennünket a klímaváltás mint bionikus visszacsatolás? Miféle "párbeszéd" remélhető a tomboló időjárás és a kleptokrata város között? Milyen újdonságokkal, térbeli, tartószerkezeti és formai leleményekkel lepheti meg a földlakót az éghajlatváltozás? Valóban leírhatóak-e a túlélés városképletei? Valóban érdekesek és érvényesek ezek a törekvések a Kárpát-medencében?

Mert kívül-belül a huzatos kárpátiai Mőbiuson együtt örvénylenek a letarolt New Orleans-szal a libanoni cédrusok, a napfoltkitöréseket követő inváziók és globális tűzijátékok, a cinikus kormányok és interkontinentális pénzmosodák, árad és kiszárad a Gangesz, égnek az ibériai és görög erdők, az afrikai és dél-amerikai dzsungelek, bömbölnek a bombázott belgrádi és bejrúti állatkertekben az éhező, nekivadult oroszlánok, süllyed Velence, virágzik a budapesti-kínai globali-bóvli és új termőfölddé porlad Hirosima és Nagaszaki.

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2006 / 11   »   A forma követi az éghajlatváltozást
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911