Dalok és rajzok oktalan

dőlnek belőlem hasztalan

március 15-e van.

Petőfi utolsó szava a kukoricásból

a megvadult fekete időből

egy rémülésekkel teli ész

őrült meséjéből (ezt még versbe írta)

mint a világosságban végre megpillantott bizonyság

félhangosan szól mert senkinek se

potomság

céltalansága tökélyében most hozzám eltalál

meghallom és elborzadok hogy miért mit jelent

de nem ereszt és vérét veszi a dalnak.

Reggeltől estig szabadságot szavalnak.

Szürke papírlapomon szürke vonalak

sehova tartanak.

Ne legyen forma amorf se kell csak fuss tovább te sor.

Futunk.