Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2006 / 1   //    «    13    » 
Tamás Ferenc
Filmszakadás
vers 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Végigvágódtam a földön, akár egy

rosszul megtámasztott kapanyél.

Az öntudatvesztés jó volt. Meleg

és nyugalom. Így fogok akkor is?

Véglegesen is ilyen átzuhanni?

 

*

 

Elõbb a hangok jöttek vissza.

"Üljön fel!", "Maradjon!", "Segítsek?",

"Jól van?" - ennyi volt a világ

a gélszerű szürkeségben.

Mozdultam volna, úgy maradtam.

De hogy hol és miért, föl sem merült.

Nem volt kérdés. Ahol ez a kérdés

lenni szokott, az a hely nem volt.

 

*

 

"A szíve nem fáj?" - hallottam, és bár

a testem már adott jeleket,

a szívemrõl mit se tudtam.

Akkor már újra megindult az idõ.

Persze csak épp-ahogy. Bénulás utáni,

szöszmörgõ korcs-idõ. Az a mindegy-fajta,

alig mocorgó. Mint homokon, vízen

a szél redõzete.

 

*

 

Nem tudom, mikor is sejlett fel, hogy

könyvesboltban vagyok. Nem tudtam,

miért ott, de szemernyi csodálkozás,

annyi se volt bennem, hogy ott vagyok. Puszta,

reflexió nélküli tudomásulvétel csupán.

Ott vagyok, vagyok.

 

*

 

Bár pontosabb lenne ragozás nélkül mondani.

Mindent. Az egyes szám elsõ félrevezetõ,

de a harmadik személy se jó.

Az én: homályos paca. Egy pacni csak, nem én és nem az.

Valami. A tér közepén van, és a tér

alig több, mint ez a foltnyi massza.

 

*

 

Ami igazán volt, az egyetlen kérdés.

És azt, úgy látszott, e foltnak kell

eldöntenie: maradjon-e, ahol van,

vagy keljen.

 

Felkelni! - ezt

pontosan tudtam. Valami tudta bennem.

A testemnek meg jólesett ottmaradnia.

 

*

 

Nem érnek hozzám, nem fognak meg kezek.

 

Meleg és puha.

 

Mozdulni kell.

 

*

 

Karom nyújtom, segítenek. Nincs kép,

hányan állnak körül. Csak hangok, foltok,

redukált, egyszerű világ. Semmi bonyodalom.

"Köszönöm, nincs bajom" - gyengécske hang.

Inkább zörej. Ha lenne én, azt mondanám,

enyém.

 

*

 

Lassan emlékezem vissza, hogyan

olvadt el a külvilág. Egy könyvgerinc

maradt, egy polcszél, amelyben

megfogódzkodtam, körötte bizsergõ,

málló kontúrú valamik. Állni

türelmesen, míg elmúlik, ahogy szokott,

gondoltam, vártam. Nem az lett.

Nem volt figyelmeztetés.

Észrevétlen

filmszakadás.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2006 / 1   »   Filmszakadás
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911