Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2006 / 1   //    «    27    » 
Horgas Béla
A remény addiktív
jegyzet 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Nagy András írja könyvének bevezetõ mondatában, hogy a remény addiktív, és azzal folytatja, hogy a történelemben és a személyes döntések indítékaként is az, s hogy errõl szól könyve, két sorsfonal eggyé sodródásának eseményeirõl, amely Bang-Jensen dán ENSZ-diplomata erõszakos halálához, és a magyar ?56 bukásához, a lázadók sorsára hagyásához vezetett - és valóban: a remény "személyes és kollektív haláltusája" jelenik meg a könyvben, hogy végül ezt olvashassuk: az illúzió "varázslatos alapelvei között megmutatkozott a politika valóságos arca: a pragmatikus, a közönyös, a halálos - de nem a hõsi és jelentõs halál tűnt itt át, hanem a kicsi és szörnyű és kétségbeesett. És mégis:

a világ pusztult el minden alkalommal." Aztán még egy sor új bekezdésben, a záró mondat: "És ebbõl lett a történelem. Ami persze az illúziókról szólt. Mi másról."

    Mert a reményt én is addiktívnak érzem (vélem), próbálom ennek a jegyzetnek a héjában is fölcsillantani, egy óhajtásban megjeleníteni, hiszen nem lehet olyan minimális, vagy akár liminális a hatása, hogy a mai nyomtatványtengerben, a politika választási kampányként dúló lidércnyomása idején ne legyen szükséges. Remélem tehát, hogy sokan (hagyjuk most a számokat!) olvassák el és értik meg, érzik át ennek a nagyszabású, tízéves kutatómunkával készült és tudományos pontossággal dokumentáló műnek a jelentését és jelentõségét. Írója megtalálta hozzá a sajátos formát, hangot és nyelvet, mellyel filozófiai és irodalmi műveltségét, írói tehetségét kamatoztatva megalkothatta. Szorongató kérdés, hogy a mai magyar társadalom, a széthasadozott, soha nem látott mértékben atomizálódott, már az önfelszámolásnál tartó értelmiség, s ezen belül az érvényesülés mentén ágáló kritika képes lesz-e értelmezni, közérdekű szellemi eseményként tárgyalni Nagy András alkotását. Képes lesz-e az elmúlt század egymásra torlódó és a köztudatig nem jutó, pusztító folyamatainak elemzését meg sem kísérlõ magyar szellemi élet a könyvrõl érdemi diskurzust kezdeményezni és folytatni?

    Mégis ezt próbálom itt remélni, és nemcsak Beckett keserves minimuma szerint, hogy "mindig akad valami, ami elhiteti velünk, hogy élünk", hanem a Liget évkezdõ számának ajánlásában idehúzva Farkas Attila Márton esszéjét a 30. oldalról. Úgy gondolom, hogy nemcsak témája, ?56 értékelése, hanem szemlélete, és realitása miatt is kapcsolható, és a folyóirat olvasójának bátran ígérhetem, hogy ha az itteni írás szól hozzá, és a keserű elemzésben tetszéssel hallja a szemérmes romantika hangjait, akkor Nagy András könyvét is feltétlenül el kell olvasnia.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2006 / 1   »   A remény addiktív
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911