Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2005 / 4   //    «    28    » 
Horgas Béla
"Tán vakondtúrásba csapta"
jegyzet 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


CSAJKA GÁBOR CYPRIAN VERSÉBEN azt olvasom, hogy "tán vakondtúrásba csapta a kaszát", s belekapaszkodom olvasóként ebbe a feltételezésbe, ahogy Csajka is, amikor azt képzeli, hogy Petõfi a halála elõtti pillanatban a "jó három éve" megesett és versében megírt jelenetet képzelte. Azt gondolja, hogy Petõfi ezt gondolta. Miért van erre szükség, túl azon, hogy a folyóirat témaként ajánlott játékába kapcsolódjék? Hogy mondható legyen a mondhatatlan, lehetséges a lehetetlen, legalább versben, hogy szakadjunk el a meghalástól, és a leírástól vezettetve merüljünk el annak a bizonyos elsõ megállásnak az átélésében - csakhogy az se más, mert a vakondtúrásba vágott kasza nyelét tartó ember érzete (bármennyi is a dolga, például le kell kaszálnia az egész rétet vagy rozstáblát) egy villanásra ugyancsak halálos. Ez a sötét villanás a vers szellemi mélypontja, s hogy egy közönséges vakondtúrásban játszódik, a köznapi véletlen dramaturgiája szerint, hogy a romantikus jelképként elhasznált földkupacot és kaszát tárgyilagos képként mutatja föl, túlzás nélkül bravúrosnak mondható. A költõ mintegy igazolásul, ám a vers élõ medrébõl ki nem lépve, megjegyzi, hogy "Próbáltam én is, tudom, hogy milyen érzés". Én meg tudom, hogy a vers szerint ez is Petõfi, de itt erõsen áthangzik, hogy Csajka mondja, dokumentumnak vélhetõ. Hangzását követve eltűnõdöm: én nem próbáltam - igaz, csak kisgyerekként kerültem kasza-közelbe, de akkor gyakran, mert apám a vasútpart leborotválásakor és aratás idején hajnaltól késõ estig zenélt a félelmetes pengével, ideértve a kalapálás és a köszörülés csodás hangzatait is. Csajka prózavershez hajló szabad versében, bujkáló vagy hangsúlyosan kitartott rímeiben mindez megjelenik (csak remélhetem, hogy a Liget olvasói közt lesz gyakorló vagy gyakorlott kaszás!), s a vers végére a gondolati háló is szétterül, bár a záró összhangzat, a "dzsidás" és a "kukoricás" finom, de dermesztõen egyértelmű utalásai megint csak a vakondtúrásba vágott kasza hökkenetéhez terelnek, Petõfi halálához, a halálhoz, hiába, ez van középen, mert - pár sorral elõbb megmondta már - "aki van, az mindég középen", s épp õ, a konkrét, egyszeri személy: kaszálás, versírás vagy olvasás közben. A megállás halál. (Végezetül nem állom meg, hogy szerkesztõi értesültségemmel élve meg ne jegyezzem, Csajka versének kukoricása Fátyol Zoltán írásában is megjelenik, ezért is kerültek egymás mellé, s persze utalhatnék még számos kapcsolódásra, de hát ezt természetesnek vélheti az ember egy folyóiratban - tematikus összeállításban meg különösen.)

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2005 / 4   »   "Tán vakondtúrásba csapta"
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911