Melyikünk indul előbb a homályos

úton oda, ahonnét senki sem

tért vissza eddig, és nincsen erő,

nincs Isten, aki újra visszahozza

és megváltoztassa múltját, hová

most átlép. A megkövült fák közé

melyek körülveszik egy pillanat

alatt. Egyszerre lesz por és borostyán

bezárva amaz erdő fáinak

gyantacseppjébe, mint keserű mézbe.

Már csak feloldozhatatlan bűnei őrzik

emlékét örökre a hideg éjszakában.