1920-ban született, 1994-ben halt meg. A felszabadulás után kezdhette orvosi tanulmányait a szegedi egyetemen. Tüdőgyógyászként 1952-től haláláig az Országos Korányi Tbc- és Pulmonológiai Intézetben dolgozott. Nemcsak a beteg testrész, hanem a teljes ember gyógyítására és reszocializálására törekedett. Osztályán asztmás, alkoholista, halmozottan károsodott és a társadalom legelesettebb, legszegényebb rétegéhez tartozókat kezelte. Több száz orvosi szakpublikációja (könyvei) mellett botanikai, szociológiai, lélektani, művészeti írásai láttak napvilágot. Az 1986-ban megjelent (és betiltott) Ligetben Egy ország gyógyítása című átfogó elemzésében "diagnosztizálta" a társadalom legsúlyosabb bajait. Az 1988-tól megjelenő Liget első számában a tanulmány változatlan formában olvasható. Ugyancsak Liget-közlemény volt A túlélő vagy A hajléktalan ember című esszéje. 1991-ben alapította a Liget és a Szitakötő folyóiratokat, valamint a Liget-könyveket is megjelentető Liget Műhely Alapítványt.

Levendel László képzőművészeti gyűjteményének honlapja

"Sokáig úgy gondoltam, mint a legtöbb orvos, hogy a személyes indítékok, maga a személyesség a tárgyilagosságot veszélyezteti, és nem méltó az orvosi gondolkodáshoz. Az egyre visszafogottabb, "tárgyilagosabb" - úgyis mondhatnám, a mind személytelenebb – orvos–orvos, orvos–beteg kapcsolat láttán inkább igénylem a személyességet. Az elidegenedett, elszemélytelenedett emberi kapcsolatokban minden megtörténhet... Szememben az átéltség, a személyesség ma már elsősorban nem a torzítás lehetőségét, inkább a hitelesség jegyeit hordozza."