József Attila-díjas író, költő, műfordító, kritikus. 1971-ben született Budapesten. Hét verseskötete, több gyerekvers- és prózakötete jelent meg. Tizennyolc műfordításkötetet publikált francia és belga szerzőktől. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanít francia, magyar és világirodalmat, szépírást, műfordítást. A Nagyvilág című világirodalmi folyóirat szerkesztője, a www.dokk.hu internetes irodalmi kikötő egyik alapítója. Zsámbékon él, öt gyermek apja, salátát készít, fakanalat farag és focizik.

Nem tudom beállítani a gondolatokat, szép sorba, mint egy osztályfényképen, hogy egyik se hunyorogjon fennakadt szemmel, egyik se vakarja a fülét, egyik se vágjon savanyú képet, hanem csak maradjanak veszteg ott, ahol én akarom, nem, a gondolatok továbbfutnak, a Bodó Ancsa is elindult, édes pipaszár lábai táncolnak a böhöm iskolatáska alatt, a szőke haja meg vidáman libeg fölötte, és én gondolatban egy perc alatt eljutottam tőle a Wilhelm Lajosig. Pedig a Lajos százötven kiló, bár mindig csak százharminckilencet vall be, és szakállas és bronzbarna és csupaszőr, mint egy görög isten, mint a Keleti Pályaudvar tetején Poszeidón, aki háromágú szigonnyal a kézben olyan gőgösen nézi a lent mászkáló hangyaembereket, mintha legalábbis ő teremtette volna azokat, és nem azok őt. Wilhelm Lajos reptéri forgalomirányító a Ferihegyen, bár azt hiszem, egy csupa Wilhelm Lajosokkal teli Boeing szépen lezuhanna, nem bírná el a súlytöbbletet, bárki is irányítaná, és edzés után úgy törölgeti a lábaközét kifeszített törölközőjével, hogy közben mindene ott himbálózik, nem, nem akarok a Wilhelm Lajosra gondolni, és mégis mindig rá kell gondolnom, miközben idétlenül caplatok a Bodó Ancsa után, aki még egyszer se nézett hátra, és nem is fog soha, mert jól van nevelve, jól nevelt, csöndes árvagyerek.

(A Halottnéző című regényből)

A szerző blogbejegyzéseihez kattintson ide.